A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
21 c) A Pseudomonotis angulosa csoportja. Ismérvei: Igen magas, széles és világosan elválasztott mellső fül. Jobb teknője laposabb mint a bal. Radiális bordái néha megvannak. A diaszban és alsótriászban honos. A Pseudomonotis gigantea WAAGEN a BITTNER-ÍŐI 1 alapított Pseudomonotis angulosa-csoport rokonságába tartozik, a melyet a különösen nagy és igen élesen elkülönült 2 mellső fülek jellemeznek. A díszítés a Pseudomonotis gigantea-n és a Pseudomonotis Lacskói-n egyszerű radiális csíkokat mutat, a melyek a Pseudomonotis angulosá-n és a Pseudomonotis Lóczyi-w hiányoznak. Ide tartoznak a Pseudo monotis Laczkói és Pseudomonotis Lóczyi Hidegkútról. A Pseudomonotis angulosa csoportjánál is megkülönböztethetünk tehát két közel álló alcsoportot a nyilván igen változó domborulatviszonyok alapján: a Pseudomonotis angulosa LEPS. és a Psrudomonotis Tellei'i BITTN. lapos (sík) jobb teknőt, míg a Pseudomonotis gigantea és a Pseudomonotis morahensis gyöngén domdorodott jobb héjat mutatnak. 2. és 3. Pseudomonotis Lóczyi BITTNER és Pseudomonotis Laczkói BITTNER. (A VI. tábla 6., 7a, b ábrái.) — — BITTNER: Bakonyi triász lamellibranchiaták 81. oldal, IX. tábla, 28—32. ábrákon. A Pseudomonotis Lóczyi Csopak és Hidegkút alsó campili rétegeiből származik és BITTNER az utóbbi termőhelyről csak kőmagvak alapján írta le, amiken semmiféle díszítést nem lehetett látni. Csopak homokkövében LÓCZY LAJOS tanár úr egy kicsiny bal teknőt talált, a mely lenyomatban igen tisztán csak konczentrikus növedékvonalakat mutat (VI. tábla, 6. ábra); megjegyzem, hogy ugyanazon a homokkőlemezen egy Anoplophora canalensis és fassaensis brevis is ott van. A különbséget tehát a radiálisan csíkolt Pseudomonotis Laczkói-tóX (BITTNER id. h. 8. tábla, 33 -41. ábra) jó megmaradás mellett könnyen észrevehetjük. Mindkét faj mindkét teknöjén igen hosszú füleket mutat, a melyek különösen a Pseudomonotis Lóczyi-n egyenesen monsti uozusakká lesznek (BITTNER 9. tábla, 31. ábra; s a mienken VI. tábla, 7 a, 7 b ábra). 1 Jahrb. der k. k. geol. R.-A. 1898, 716. oldal. LEPSIUS: Das westliche Südtirol (lapos jobb teknő) I. tábla, 2. ábra. 2 Még ha a LEPSIUS ábráján (I. tábla, 2. ábra) látható enormis mellső fül talán olyan példányhoz tartozik is, a melynek héja eltörött (BITTNER), a Pseudomonotis gigantea-n és a rokon Pseudomonotis morahensis W AAG, fajon (Aviculopecten W AAGEN, Salt-Range, Productus limestone 23. tábla, 8. ábra) a mellső fül mégis szokatlanul nagy. A Pseudomonotis morahensis WAAGEN-féle eredeti példánya a búbon egészen megcsonkított volt ; egy teljesebb, előttem levő darab ezt a fajt a Pseudomonotis gigantea rokonságába utalja.
