A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
692 A werfeni rétegek vezér kövület ei. 4. Pseudomonotis Telieri BITTN. (?) (II. tábla, 3., 4. ábra.) Jahrb. d. k. k. geolog. Reichsanstalt 1898, XV. tábla, 11—15. ábra, 716. oldal. — PHILIPP: Zeitschr. d. Deutschen Geolog. Ges. 1904, I. tábla. Mint határozott ritkaságot találjuk Magyarország campili rétegeiben azokat az alakokat, a miket én némi föntartással a felsőbb alsótriászból kikerült s BITTNER-tőt Pseudomonotis Telieri gyanánt leírt fajhoz sorolok A Tirolites-mávga feküjéből Csopakról származó nagyobb, összenyomatlan bal teknőnek a megegyezése a BITTNER-féle 14. ábra alakjával kétségtelen. A sima héj erős domborulata és a mellső fül világos elkülönülése félreismerhetetlenül megegyezik a Bokharában és Karinthiában kimutatott faj jellegeivel. Kevésbbé világosan maradt meg az Iszkahegy (Fejér vm.) kissé összenyomott kőbele. Az igen jellemző lapos jobb teknőket a hasonlóképen világosan elkülönült nagy mellső füllel eddigelé még nem találtuk Magyarországon. A faj távoli elterjedése Bokharától a Déli-Alpokig ennek a ritkaságát Magyarországon feltűnően láttatja. A fajnak ugyanolyan díszítése van, mint a Pseudomonotis Lóczyi-nak, azaz csak finom növedékvonalakat mutat, kétszer, sőt háromszor olyan nagy mint ez, és mindenekelőtt a fülek kevésbbé tetemes hosszúságával különbözik ettől. Másrészt ellentétben a Pseudomonotis Lóczyi szimmetrikus alakjával, körrajza ferde. Termőhelye: a Pseudomonotis Telieri a werfeni rétegek felső és legfelső zónáit jellemzi. A Pseudomonotis Telieri különösen a déltiroli Mendel mioforiás padjaiban fordul elő tömegesen ( PHILIPP 1. C.), azaz olyan szintben, a mely Magyarországon eddigelé csak a Lingula tenuissima, Myophoria costata és Gervilleia modiola fajokat szolgáltatta. Csak kevéssé mélyebben, azaz a tiroliles-márga szintjében látszanak a karinthiai Sanct-Paul és Oberseeland előjövetelei, valamint a KRAFFT felfedezte bokharai előjövetelek helyezkedni. Ezen csoport előfutárjául valószínűleg a Pseudomonotis gigantea és a P. morahensis (II. tábla, 1. ábra) diadikus alakjait tekinthetjük. Monotis BRONN. A Pseudomonotis ochoticá-tó\ a hasonlóan domborodott Monotis s. str. elkülönül, a melynek jobb teknőjén a bysszusfül — miként általában a mellső fül — hiányzik. Típusa a Monotis salinaria (Leth. mesozoica, Trias, 49. tábla, 2. ábra). A nem egész a juráig elterjedt. Monotis salinaria BRONN. Finoman bordázott, díszítésében a Pseudomonotis ochotica densistriata-hoz hasonló. A megnőtt példányok kétszer oly szélesek mint magasak; számos konczentrikus borda a héj hátsó részén. Felső (sewatikus) hallstatti mészben: Berchtesgaden (Kälberstein) és Hallstatton.
