A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
12 Legyen itt még különösen hangsúlyozva a G. Murchisom sztratigrafiai jelentősége az egyenletesen domború, primitivusan alakult, azaz kicsiny, fogakban szegény gervilleiák Délmagyarország és Középnémetország sztratigrafiailag pontosan meghatározott szintjeiben érik el geologiai elterjedésük felső határát. 2. Gervilleia costata SCHL. sp. mut. nov. (I. tábla, 9., 10. ábra.) V. ö. Gervilleia costata SCHL. CREDNER-nél: N. Jahrb. 1851, 647—650. oldal, VI. tábla, 3. ábra. Miként CREDNER kimerítő leírásából kitűnik, a csekély, egyenlőtlen teknőjűségével jellemzett faj a német Wellenkalk alsó padjaiban kezdődik. Hogy egy közeirokon mutáczió már Magyarország tirolites-márgáiban is fellép, ily módon nem lesz feltűnő jelenség. A két előttem levő példány jól megegyezik a német összehasonlító darabokkal, kivéve, hogy a bal teknő (Csopak) erősebben domborodott, mint a jobb teknő (Iszkahegy). Mint az alsótriászbeli alakok megkülönböztető jelét: a héj csekélyebb szélességét állapíthatjuk meg, a mi úgy a záros peremen, mint a fődomborulaton is látható. De a két előttem levő példánynak a megmaradása kedvezőtlen arra, hogy egy határozott megnevezést indokolna. A bal teknős példány, a melyet magam gyűjtöttem Csopakon (a tirolitesmárgában), erős növedékvonalakat mutat, azonban összenyomott. A jobb teknős példány bár nincs eltorzulva, de felületén igen hiányosan maradt meg; az utóbbi a fejérvármegyei Iszkaszentgyörgy mellett levő Iszkahegyről került elő a tirolitesmárga feküjében levő Natiria costata-tartalmú rétegekből, tehát szintén a középső campili rétegekből. 4. Gervilleia polyodonta CREDN. mut. nov. palaeotriadica. 1. tábla, 2 a, b, 3. ábrák. (V. ö. CREDNER: N. Jahrb. 1851. 6. tábla, 6. ábra.) A német kagylómésznek két Gervilleia-\a)a közül, a melyek számos, finom ferdén állított fogaikkal tűnnek ki, egy idősebb változat 1 a középső campili rétegekben, a tirolites-márgákban fordul elő: A Gervilleia polyodonta kevéssé ferdén torzult és csaknem egyenlő teknőjű alakja a két középtriászbeli fajnak, a mely előttem például a trieri schaumkalkból egy típusos példányban van (I. tábla 3. ábra). Az Iszkahegyen gyakori magyar mutácziónak kevésbbé széles zárosfelülete van és kissé jelentősebb kiöblösödése a héj 1 Újabban BENECKE az ilyen nomenklatura ellen, mint a mut. praecurso?, kifogást emelt, minthogy szerinte csak a fiatalabb eltéréseket nevezhetnők mutáczióknak. Ebben az esetben a Myaliria eduliformis vagy vetusta kicserélendők volnának, azaz egy már megállapodott nevet újjal kellene pótolnunk. Én nem hiszem, hogy ez a kibúvó praktikus, minthogy a nomenklatura ily módon tetemesen komplikálódnék. Én nem is láthatok különös inkonveniencziát a «mut. praecurson> megjelölésben, a melyet különben ellenmondás nélkül használok más esetekben már több mint 20 év óta (pl. a német középdevon cyathophyllidáiban: D AMES és KAYSER: Palaeont. Abhandl. 1886, 63. old.).
