A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
13 A wer feni rétegek vezérkövületei. 14 alsó mellsőperemén. Az Iszkaszentgyörgy mellett levő Iszkahegyről 20 példány került elő, a melyek egyikén (az 1. tábla 1 a ábráján), a Spirorbis valvata ránőtt héjacskái látszanak. 5. Gervilleia Albertii CREDNER. (I. tábla, 8 a—c. ábra.) CREDNER : Neues Jahrb. 1857. 6. tábla, 7. ábra. Az Iszkahegyről való öt példány, az elül kiszélesedő Gervilleia polyodonta palaeotriadica-tói a mellső résznek igen világosan látszó ékszerű kihegyesedésével különbözik. Rossz megmaradása mellett is fentartással az alsó kagylósmésznek és a felső tarka homokkőnek ahhoz az alakjához állíthatjuk, a mely az Alpokban, 1 Bogdo táján és a déldalmácziai Budua közelében levő Braic mellett gyakori. Az Iszkahegy Tirolites-xx\áxgá)áx\dk feküjében levő homokkőből is van egy valószínűleg ide tartozó kőmag. A braici kőmagvak (új előfordulás, a melyet dr. RENZ úr talált) igen nevezetesek, mivel az eddig ismeretes összes példányokat nagyságra s a mellső rész kihegyesedésére nézve fölülmúlják. Továbbá a keskeny, ferde fogak különösen erősen kifejlődtek és mindkét teknőnek szélkerékszerűen hajlott formája már kissé a Gervilleia socia/is-xa emlékeztet 6. Gervilleia exporrecta LEPS. (I. tábla, 5 a, b, 6 ábrák.) — Gervilleia cf. Meneghinii TOMMASI, FRECH : Pótló jegyzetek a bakonyi triász czefalopodákhoz s kagylókhoz. 6. oldal. A középső campili rétegekből (Tirolites cassianus-szal) Csopakról származó s a föntebbi név alatt ábrázolt darabot talán jobb a LEPSIUS-ÍÓI elsősorban használt névvel jelölni, a miként ezt egy újbóli összehasonlítás mutatja. A bal teknő erős domborodása és körvonala LEPSIUS Nyugati Déltirolról, 1878. szóló munkája I. táblájának 6 a ábrájára emlékeztet. Másrészt egy beöblösödés, a mely a héj domborulatát diagonális irányban megosztja és a mi példányunkon látható, a 6 a ábrán nem fordul elő. Legyen elég egyelőre azokra a közeli viszonyokra utalni, a melyeket a felső tarka homokkő meglehetős alakdús gervilleiái egymáshoz mutatnak. Valóban kifogástalan, megbízható meghatározásokat mindenekelőtt a majdnem mindig hiányos megmaradás miatt igen nehéz adni. Ezen sokalakú fajok ismeretének lassanként való előhaladása mindenesetre félreismerhetetlen. Minthogy eddigelé csak az erősebben domborodott bal teknőket ismertük, végre sikerült egy, 1906-ban LÓCZY LAJOS tanár úrtól a felsőörsi temetőnél gyűjtött lapon a jobb héjakat is kimutatni. Ez a teknő sokkal gyengébben domború és ebben a tekintetben valamennyire a Gervilleia Albertit bal teknőjéhez hasonlít. A Gervilleia exporrecta előttem levő kőmagva két oldali fogat mutat, a melyek közül az alsó tetemesen erősebb, mint a felső; és a zárófogaknak a nyomát is láttatja (I. tábla 6. ábra). Különösen gyakori ez a faj a tirolites-márga feküjében levő s a középső campili rétegekhez tartozó mészpadokon a csopaki községháza mellett. 1 ÚJ kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból, 15. oldal. — V. Ö. MURCHISON II. kötetének az ábráit is, VERNEUIL és K EYSERLING : Russia and the Ural Mountains.
