A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák
Bakonyi triasz-gastropodák. 51 az iránt, hogy a STOPPANI-féle Delphinula Escheri azonos a Turbo solitarius-sA, a melyet ekként már STOPPANÍ is vezérkövületül ismert el. Ily körülmények közt mindenekelőtt azokat a régibb neveket, a melyekre vonatkozólag a Turbo solitarius-sA való azonosság kétséges, elejthetjük és a «solitarius BEN.' helyett az « Eschen STOPP .» fajnevet használhatjuk. Ez a faj annyira elterjedt a Déli-Alpokban, hogy MOJSISOVICS zónái egyikét róla nevezte el. A Wortlienia Escheri (STOPP .)-nak az Északi-Alpokban való előfordulásáról szóló egyetlen biztos adat AMMON-IGP található, a ki az Achen-tó melletti PlumserJoch-ról említi ezt a fajt. Termőhelye: Kis-Papod, 11 példány; Esztergár-völgy (Papod), 3 példány BÖCKH meg Szent-Gál környékét említi termőhelyéül. 2 Nagyon elterjedt továbbá a Déli-Alpok-ban; Dél-Olaszországból és az Északi-Alpokból is említik. 3. Wortlienia Gepidorum KITTL n. f. III. tábla, 12. ábra. Háza kicsiny, csúcsszöge mintegy 70°, kanyarulatai alacsonyak, élesek, lépcsőzetes elkülönülésnek, csúcsi és oldali felületük erősen homorú. A kettő közt álló él párkányszerűen kinyúló. A varratok mélyek, mintegy derékszögűén bevágódók. Az oldal felől tompa éllel határolt alap magas kúp-idomú, gyenge domborodással. A felső él viselhette a bemetszés szalagját. Világos szinű mészkőben, lenyomatok alakjában, Myophojia-Xenyomaiok társaságában maradt meg ez az alak; úgy látszik, közel áll a felső triász bizonyos Wortheniáihoz, kanyarulatai azonban eltérnek egyéb IVorthenid-k kanyarulataitól vízszintesebb, erősen homorú apikalis oldalukkal. A megtartás állapota oly hiányos, hogy még a Pleurotomariidá-khoz való tartozóságról sem győződhetünk meg biztosan. Vannak ugyanis a triaszban más hasonló alakú csigák is, a melyeket a paleontologusok egyrészt a lurbo-, másrészt a Purpuroidea-nemhez sorolnak (v. ö. pl. Purpuroidea baconica), de egyelőre speczifikus rokonságot ezekkel nem látunk. A kőmagok alakja nagyon arra vall, hogy ez a csiga tényleg olyan IVorthenia volt, a mely meglehetősen eltér a régibb triaszkori alakoktól. Termőhelye: Papod-hegy, 1 példány. 4. Amauropsis (?) crassitesta KITTL. III. tábla, 17. ábra. Héja vastag; háza tojásdad, kis számú, kissé domború kanyarulatokkal bír; varratai mélyek, növedékvonalai egyenesek, kissé visszahajlók, szájnyílása keveset kitágult. Az orsó tömörnek látszik, az alap domború, köldöke nincs. E kövület alakja nagyjából ráillenék a Coelostylina-ra, de az orsó csöves voltának nyoma sincs. A mesozoi rétegekből több efféle csigát soroltak a Phasianelldhoz, de e genus-név használatával nagyon óvatosnak kell lenni, azért példányainkat egyelőre az Amauropsis-hoz csatolom. 1 L. v. AMMON: i. h. 32. old. 2 Id. h. 145. old. 3*
