A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák
50 Bakonyi triasz-gastropodák. De figyelmen kívül maradtak a növedékvonalak, a melyek mély öböllel visszahajtanak a supramarginalis bordához, a mely ennek következtében bemetszési szalaggá válik és kövületünket a Pleurotomariidd-khoz utalja. De hogy leghelyesebb volt ezt a fajt a Worthenia-nemhez vonni, az a tipusos, két oldali éllel bíró házak alakjából következik. Minden esetre kellemetlen komplikáczió, hogy STOPPANI-nál a Delph. Escheri egyik képén (14. ábra) az alsó él sokkal gyengébbnek látszik, mint az ö Delph. Iminijén (i. h. 20. ábra), de például a Delph. Escheri egy másik kőmagvának képén egészen jól megvan az alsó él. A héjlenyomatokon jól követhetők a növedékvonalak, ellenben a szájnyílás bemetszését gyakran a kőbelek szájas végén ismerhetjük fel. Mindkét sajátságot illetőleg jó példányaim vannak a Bakonyból, valamint Déltirolból 1 is. Itt azonban csak a bakonyi példányok vannak lerajzolva. E faj első rajza valószínűleg CoSTA-tól származik. Hogyha az ő Nápoly környékéről való Trochus contabulatus-ának valóban azonosnak kellene lenni a Turbo solitarius-sal, a mint azt többen feltételezték, úgy ez a név elsőbbségi joggal bírna az összes SxoppANi-félék felett, az egy «Neritopsis ? Oldae-» kivételével. A COSTA közölte ábra csakugyan megfelelne nagyjából a Turbo solitarius-sal való azonosságnak, ez azonban mégis nagyon gyenge alap ez azonosság bebizonyítására. Midőn ugyanis BASSANI R. az ő synonym-listájában néhány, STOPPANI-ÍÓI származó, név mellé az 1860—65. évszámokat írja, nem világosít fel arról, hogy az illető név közlése az említett évek melyikére esik. Ezen a bajon segíteni igyekeztem. A Neritopsis Oldae képe STOPPANI művének első füzetében van, ezt tehát az 1860. évszám illeti meg. Nem kevésbbé világos, hogy a figyelembe jövő többi nevek, a melyek a mű «appendix»-ében vannak, 1865 előtt nem közöltethettek. A mint a synonymák névsora mutatja, STOPPANI valószínűleg a fajok egész sorát állította fel egyetlenegynek töredékei alapján; de e különféle fajok bizonyára közel rokonai egymásnak. Az ő Neritopsis ? Oldaeja olyan kőmagvat jelöl, a mely olyan fekete mészből (különálló sziklatuskó) származik, melynek eredeti helye tüzetesen nem ismeretes. Azután meg, úgy látszik, a példány rajza sem nagyon sikerült. Tehát, habár LORETZ is említ olyan, a Mendoláról való példányokat, a melyeket inkább a N. Oldae-hoz sorolna, mint a Turbo solitarius-hoz, ajánlatos volna a telepedés bizonytalanságára való tekintettel ezt a nevet egyelőre figyelmen kívül hagyni. A mi pedig STOPPANI-nak később felállított fajait illeti, a Tm-bo Songavatii fejletlen példány Songavazzoból; aPleurotomaria ? Inzini-X megilletné az az elsőbbség, hogy már STOPPANI valószínűnek tartotta Pleurotomariá-hoz való tartozását; de ábrája mégis erős kételyt ébreszt bennünk az iránt, hogy nem valamely más fajnak maradványáról van-e itt szó, holott ugyanazon szerző Delphinula InzinijéX könnyen egyesíthetnők az ő Delph. Escherijévél. Ez utóbbi faj ábráján felismerhető, hogy azonos a Turbo solitarius-sal BEN., mert nemcsak a rajzával egyezik meg, hanem STOPPANI is úgy jelöli meg, mint a dolomitnak a Megalodon Gümbeli mellett egyik legelterjedtebb és legjellemzőbb kövületét. Joggal hivatkozik STOPPANI egy, a «Valle Lumezzanna» dolomitjából származó, úgy mondott Naticá-nak ESCHER v. LINTH közölte találó rajzára. Ezek után aligha marad kétely 1 Az ottaniakat VACEK M. és BITTNER A. urak gyűjtötték.
