A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
160 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 podákból álló faunával bíró mészmárgák soroltatnak, melyek a hallstatti Steinbergkogel felső-nori meszeivel közeli vonatkozásban állnak. Halobiidákat vagy Monotis-1 ebben a fácziesben épp oly kevéssé találtak, mint a Fischerwiese és a Zwieselalpe korallos márgáiban. MOJSISOVICS E. a Halobia rarestriata-vól említi, hogy ez a Zlambach-rétegek sötét meszeiben a pflindsbergi vízesésnél és a Pötschenstrasse egyes helyein előfordul. Bár ez a faj egyike a geologiailag legfiatalabbaknak, mégis díszítésében, továbbá a fül gyenge kifejlődésében viszonylag régi jellegeket mutat. A Pötschenhöhe meszeiből egy rosszul megtartott halobia-példány származik. MOJSISOVICS Halobia fa/lax-nak határozta meg, ez azonban nagyon kétséges, mert a záros perem hiányzik, továbbá a bordák megtörése sem látható. Az Enns-vidéki triász. Erről a vidékről BITTNER A. ismertetett számos előfordulást. A Salzkammergut hallstatti meszei a Landl melletti Bergstein fehér meszeihez csatlakoznak, mely lelőhelyet BITTNER A. fedezett fel és a honnan BLASCHKE F. is hozott anyagot, melyben fiatal példányok mellett különösen Halobia styriaca-X és ehhez hasonló alakokat találtam. Az innen gyűjtött anyagban a következő fajok vannak képviselve : Halobia lenticularis GEMM. Halobia cf. tropitum KITTL » styriaca MOJS. » transversa GEMM. » Arthaberi KITTL » cf. parasicula KITTL » cf. austriaca MOJS. » landlensis KITTL » subaustnaca KITTL » miesenbachensis KITTL » Bittneri KITTL » disperse'insecta KITTL Posidonia praealpina KITTL A legtöbb alsó-karni, a H. cf. tropitum valószínűleg felső-karni, míg a H. disperse'insecta valószínűleg nori. Cephalopodák eddig csak a felső-karni horizontból ismeretesek (Tropites). Eddig tehát ez a lelőhely felső-karninak számított. A Stadelfeldmauerről BITTNER a Daonella cf. reticulata Mojs.-ot, Daonella cf. obliqua Mojs.-ot és a Daonella cf. Lommeli Wiss.-t, a Hallermauernről pedig a Daonella Pichleri MOJS. ?-ot említi, olyan fajokat, melyek kétségenkívül ladini korúak. 1 Gross-Reifiingről igen érdekes leletek származnak. így a Rahnbauerkogel kagylómeszéből (reifiingi mész) származó és ARTHABER által lerajzolt Enteropleura Pittneri KL , melynek díszítése közeli hasonlatosságot mutat a dalmát Daonella lamellosa KI.-el. Mind két fajt éles, konczentrikus lamellák jellemzik, a milyenek a többi halobiidáknál nem lépnek fel. Megállapítandó marad még, hogy e két faj között közelebbi rokonság áll-e fenn. A Salzanak az Ennsbe való torkolásánál levő márgák, a bennök előforduló kövületek alapján a ladini emeletet képviselik; Daonella Lommeli WissM.-t, Daonella cf. cassiana Mojs.-t, Halobia vixaurita KITTL-t és Halobia intermedia MoJS.-ot tartalmaznak. Az első az északi Alpokban ritka fajt képvisel; ezenkívül még a következő lelőhelyekről ismeretes: Rohrbachgraben Losensteintől DNy-ra Reichramming közelében, BITTNER 2 szerint Göstling, továbbá északi Tirolból, melyekre később még 1 Verhandl. d. k. k. G. R.-A., 1887, 93 és következő old., jegyzet. 5 Verh. d. k. k. G. R.-A. 1891, 321. oldal.
