A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
511 Adatok a triász Ilalobiidái és Monotidái monográfiájához. reátérek. A másik két fajhoz még a Halobia Haberfelneri sorolandó, amelyet HABERFELNER J. Lunz és Kogelsbach környékén is gyűjtött bitumenes meszekben és kovás palákban, melyek a reiflingi meszek közvetlen fedőjét képezik. Felemlítendő még a Posidonia idriana MOJS. és a Posidonia zvengensis WISSM. a Gross-Reifling melletti Scheiblingbauer kagylósmeszéből. BITTNER Halobia cf. Riclithofeni MOJS. példányokat talált Scheibbsnél 1 (Klausgraben a. d. Jessnitz), a mi a st. cassiani nivó jelenlétére mutat. A lunzi kifejlődésű triász a hallstatti kifejlődésűtől térbelileg többnyire szigorúan elválik. A hallstatti területen találkozik a kettő. Gross-Reiflingnél a lunzi triász közvetlenül a valódi reiflingi meszekhez csatlakozik, melyek itt a kagylósmeszet képviselik. A többnyire sötét meszek, melyek különösen Alsó-Ausztriában a lunzi rétegek alatt fekszenek, részben a kagylómészhez tartoznak, részben a mélyebb ladini szintet képviselik. Bennük Halobia vixaurita Ki., H. Haberfelneri és H. intermedia MOJS. (Gross-Reitling, Polzberg bei Lunz), továbbá H. vixaurita Ki. fordul elő. Rlein-Zellnél (Alsó-Ausztria) fekete ú. n. reiflingi meszekben a kis, finom bordájú D. zellensis Ki. fordul elő, melynek méretei a dörgicsei fehér kagylósmészből származó D. subtenuis Ki.-re, továbbá a lombardiai Alpokból való D. tenuis Mojs.-ra emlékeztet. Weyernél (Stampfgraben) szürkés fekete, barnásan málló márgákban (v. ö. BITTNER A. Verh. d. k. k. Geol. R.-A, 1900, 326. oldal) a H. vixaurita KITTL is előfordul. Az aon palákban és a reingrabeni márgás palákban, melyek az említett sötét meszek fedőjét képezik, padokat képezve posidoniák vagy halobia-költés és Halobia rugósa GÜMB. fordulnak elő, mely utóbbi faj a reingrabeni rétegekben gyakori, az aon palákban pedig nagyon ritka. A H rugósa márgáspalákban való előfordulását illetőleg egész sorozat lelőhelyet ismerünk, ezek közül itt csak néhányat sorolok föl. Lunznál: Gansbühl, Sulzbachgraben, Lunzberg, Polzberg, továbbá Reingraben; azután Lindau és a Stampfgraben Weyernél, Ramsau, Hieflau, Hinter-Wildalpen, Wandau, Bürgeralpe Mariazellnél, Türnitz, Ramsau és Klein-Zell. A párhuzambaállítás szempontjából fontos, hogy ez a faj északi Tirolban és Bleibergnél petrografiailag hasonló rétegekben fordul elő. Az alsó-ausztriai mészkő-alpok keleti kifutóiban több triászkorú halobia-lelőhely ismeretes. Legelőször a Neue Welt és a Miesenbachtal környékét fogom tárgyalni. A Sattelbergről Ober-Höfleintől ENy-ra MOJSISOVICS E. D. parthanensisA említ, ezt az előfordulást én a D. bulogensis és a D. indica-hoz sorolom. Ezek az alakok másutt a ladini emeletben fordulnak elő. Azon a tájékon, a mely ennek a fajnak lelőhelyeként szerepel, vverfeni rétegek és többnyire brecciaszerű meszek állnak szálban. A fenti leletek ezekből származhatnak. A rendelkezésemre állott példányok alapanyaga részben világosszürke mész, részben sötétvörös kőzet, melynek színe az ottani vverfeni rétegek színével egyezik meg. Ezek a Daonellák semmi esetre sem származhatnak a vverfeni rétegekből, a vörös színeződést másodlagos, valószínűleg tektonikai folyamatok idézték elő. 'A Sattelbergen nem találhattam meg ezeket a daonellákat, itt a Pfennigwiesétől DK-re 1 A. BITTNER : Lamellibranchiaten der alpinen Trias, 78. old., IX. t. 25. ábra. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. 1. köt. I. rósz. Pal. függ. IL köt.
