A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
135 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 három részre tagolt; egy nagyon keskeny peremi részből, egy széles, lapos és egy sokkal keskenyebb, az előbbitől alig elválasztott füldudorból áll. Ezt a három részt egymástól mély bevágások különítik el. A növekedési csíkok, különösen a széles füldudoron, kis sarlóalakú hullámokat képeznek, felül a záros peremig, alól az alsó elválasztó barázdáig érnek, itt meg is törnek. A Halobia wallbrannensis a Halobia miesenbachensis-iö\ a mellső fül eltérő kiképződése által különbözik. Kár, hogy egészen ép teknőt nem ismerünk. Lelőhely: A YVallbrunn (Hallein mellett Dürnbergnél) fő kúpjának keleti lejtőjén szürke, valószínűleg karni meszek. Halobia Grimmeri KITTL n. f. IX. tábla, 6. ábra. A teknő haránt tojásdadalakú, a búb a teknő mellső harmadáig nyomult előre. A bordák meglehetősen laposak, elágazottak, hátul finomabbak. A törési öv 15'5 mm. magasságban van. A mellső fül nagyon széles, a teknő többi részétől nagyon elkülönült, a záros perem közelében egy gyenge barázda látható; a fülnek széles alsó része osztatlan, kissé domború. Hátsó fül hiányzik. Ez a faj, mely díszítése révén a H. fallax-hoz csatlakoznék, a csoport többi alakjától széles, mellső füle által üt el. Lelőhelye: Ezt a fajt lenyomatban Saskidolnál Vares közelében (Bosznia) H. v are fens is-szel együtt találtam. A termőhely ladini vagy karni korú. Halobia Neumayri BITTN. 1891. A. BITTNER: Triaspetrefakten von Balia in Kleinasien; Jahrb. d. k. k. Geolog. R.-A. 41. Bd., 99. oldal, ábrával. A búb a mellső héjharmad mögött fekszik. A radiális bordák élesek, a búb közelében kezdődnek, a hátsó zárosperem és a fül közelében nagyon gyengék; egy határozott törési öv vonul át rajtuk, a melyen kívül többé-kevésbbé hullámosak. A fül osztott és aránylag széles. A hátsó háromszög (BITTNER hátsó fülnek nevezi) jól ki van fejlődve, díszítése eltérő, azonban nincs határozottan elhatárolva. Ezt a fajt a hasonló alakoktól éles, erős, hullámos bordái különböztetik meg. Ettől a sajátságtól eltekintve legközelebb állnak hozzá a Halobia Maximiliani és a H. superbescens. Lelőhelye: Balia Maden Kis-Ázsiában. Halobia n. f. aff. Neumayri BITTN. 1895. A. B ITTNER : Neue Brachiopoden und eine neue Halobia der Trias von Balia in Kleinasien; Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A., 45. k., 249. old , XI. t., 10—11. ábra. BIT TNER ezen a néven Balia Maden környékéről egy Halobia-eAakoX következőkép ír le: «A fentebb felsorolt brachiopodákon kívül mindkét kőzetben egy a Halobia 35. ábra Halobia wallbrunnensis KITTL n. f. a Wallbrunn főkapujának keleti lejtőjén levő szürke meszekből. (Term, nagys.) Eredetije a wieni földtani intézet gyűjteményében van.
