A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
136 Neumayri-Xö 1 elütő, de ugyanazon alakkörbe tartozó Halobia fordul elő (XI. t., 10. és 11. ábra), mely a H. Neumayri-XoX főleg sokkal szélesebb bordái és talán a teknők kisebb fokú ferdesége által tér el. Egyes példányokon a fül jól látható, ez mindkét teknőn egy felső lapos és egy alsó erősen domború radiális részből áll, az utóbbi részen egy befelé irányított növekedési csíkozottság észlelhető, valószínűleg biszusznyilásul szolgált. A hátsó fül épp olyan mint a H. Neumayri-é. Nagyobb példányokon a bordák szabálytalanul hajlottak, az alsó perem felé a bordák elmosódottak, épp úgy mint a H. rugósa-csoport egyes tagjainál. Ez az új faj az új-zeelandi Halobia Hoclistetteri MOJS -hoz áll legközelebb, de nem azonos vele. A két alakból rendelkezésemre álló kevés példány nem elegendő pontos összehasonlítás keresztülvitelére » Az ábrákon nem vehető ki, hogy a bordák hullámosak-e vagy megtörtek. Lelőhelyei: Kyzyl-Tepenél szürke mészben és Memisch-Oglunál agyagos vaskőben, Balia Maden, Kis-Ázsia. Halobia fascigera BITTN. 1899. A. BITTNER : Trias Brachiop. and Lamellihranchiata. Palaeontologfci Indica, ser. XV, Himalayan Fossils, III. k., 2. r., 45. ábra, VII. t., 15. ábra. Körvonala, közepes kifejlődési állapotban, magasabb hosszánál, kissé ferde. A bordák erősek, egyszer osztottak, kívül csoportokban állnak, két törési övvel, a fül határozott, nagy, alig tagolt A hátsó háromszög ritkán látható. A csoport többi tagjaitól magas alakja választja el, csak a H. fluxa hasonlít hozzá ebben a tekintetben. A külső öv bordáinak csoportokba való különülése a H. Maxlmiliant- ná 1 is megvan. Lelőhelye: Ez a faj a himalayai Girthy Valley Bambanag szekcziójának daonellás padjaiból származik. Halobia Zitteli LIND STR. 1865. Halobia Zitteli LINDSTRÖM : Om Trias och Juraversteningar frán Spetsbergen; K. Sv. Vet. Ak. Handl. 6. k., 6. f. 6. old., I. t., 6—12. ábra, II. t., 11. ábra. 1869. Halobia rugósa F. v. H AUER : Verh. d. k. k. G. R.-A., 208. oldal. 1874. Halobia Zitteli E. v. MOJSISOVICS: i. m. 32. old., III. t., 10. és 11. ábra. 1907. Halobia Zitteli E. KITTL : Die Triasfossilien vom Heureka Sund. Rep. 2-nd arct. exped. in the Fram. 7. f., 14. old., I. t., 7—11. ábra. A Heureka Sund-ről származó H. Zitteli leírásában (i. m.) a régibb irodalmat felsoroltam és a H. Zitteli-X a többi megtört bordájú Halobiá-wal összehasonlítottam. E szerint a H. Zitteli-n a bordák megtörése egy a búbhoz nagyon közel álló növekedési övben lép föl, a bordák ezután ismét egyenesek. A Halobia Zitteli horizontja az Alpok fiatalabb ladini rétegeinek felelhet meg. Lelőhely: Spitzbergen és Heureka Sund.
