A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

134 Lelőhelye : H supcrbescens-X találtam a Sommeraukogel vörös alsó-nóri meszeiben és a Hernstein szürke nóri meszeiben. Halobia miesenbachensis KITTL n. f. 34. ábra és IX. tábla, 18—22. ábra. Egy a H. rugós «-hoz nagyon közel álló alakot találtam Miesenbach közelében a Balbersteinen. A redős fiatalkori stádium nem nagyobb mint a H. rugós a-é ^ inkább kisebb, a hullámos radiális csíkok közvetlenül benne kezdődnek, aránylag finomak. A füldudor nagy, osztatlan. A hátsó fül többnyire jól látható, a teknőtől egy egyenes redő választja el. Kisebb példányokon a növekedési csíkok többnyire megszakítás nélkül görbültek; helyenként elől kissé ellaposodtak; ez az ellaposodás ritkán oly nagyfokú, mint a IX. tábla 22. ábráján, melyen ez a sajátság 8—12 mm teknőmagasságban nagyon szembeszökő. Fiatal példányokon a teknő legnagyobb magassága a hossz kétharmadát teszi ki, nagyobb példányokon a két méret egyenlő. A teknő ekkor legömbölyített trapezoidalakú. Rendesen egy vagy két törési öv nyomait látni. A H. rugosa-Xó\ ez az alak osztatlan mellső füle, radiális bordáinak nagyobb finomsága, körvonalának és növekedési redőinek eltérő lefutása által különbözik. Ha a H. rugósa az őt kisérő cephalopodák : Trachycerasés Carnites-fajok után ítélve felső-ladin vagy alsó-karni korú és a H. miesenbachensis a vele együtt előforduló cephalopodák, különösen Tropites-fajok tanúsága szerint felső-ladini, akkor a Halobia miesenbachensis-X a H. rugósa mutácziójának kell tekintenünk. Egy a Raschbergről származó, a H. niiesenbachensis-\\ez nagyon közel álló Halobia-Aak fiatal példányait a bécsi földtani intézet gyűjteményében láttam. Alakja a H. miesenbachensis-ével megegyezik, hasonló, talán kissé kisebb füle van, a radiális díszítésnek csak nyomai látszanak rajta. A raschbergi alaknak a miesenbachi alakkal való azonosságának kérdése csak nagyobb példányokon lesz eldönthető. Lelőhelyei: Ezt az alakot Miesenbach mellett a Balberstein valószínűleg felsőkarni hallstatti meszeiben és Goisern mellett a Raschbergen találtam; majdnem azonos példányok a Hagenhegységből származnak. Halobia waIIbminnettsis KITTL n. f. 35. ábra. A Hallein melletti Dürnbergről a Halobia miesenbachensis-hez nagyon hasonló alak került elő. Búbja még előbb áll, a növekedési csíkok az idősebb, a megtörési övön belül levő héjrészeken erősek és sűrűn állnak, azon kívül laposak, köztük éles, finom vonalakkal. A bordák számosak, finomak és kissé hullámosak; 4'5 mm. héj magasságnál kezdődnek, a megtörési övben alig láthatók. A mellső fül széles és 34. ábra. Halohia cf. miesenbachensis KITTL, a Hagenhegység (Salzburg) szürke meszeiből gyűjtötte BITTNER A. (Term, nagys.) Eredetije a wieni földtani intézet gyűjteményében van.