A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

133 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 a IX. tábla 27. ábrájában közöl. Különbség csak az, bogy a törési öv már 10'5 mm. magasságban lép föl, míg az idézett H. fluxa-x\ ez a magasság 13 mm. Továbbá az urata völgyi Halobia-n a bordák egyik oldalon sem érnek a záros peremig, vagy annak közelében legyöngülnek, miáltal a H. fallax-m emlékeztetnek. Lelőhely: Típusosán ez a faj az Ischl melletti Siriuskogel szürke nori meszeiben fordul elő. Másik lelőhelye a hallstatti Sommeraukogelen van (alsó-noricum). A H. fallax-hoz nagyon közelálló alak a wocheini Uratavölgyből került elő, a hol triászmeszekben levő sötétszínű, valószínűleg karni közbetelepülésekben fordul elő. Halobia Maximiliani KITTL N f. VII. tábla, 19. ábra. A Halobia Maximiliani teknőinek alakja és búbjának helyzete a H. fallax-va emlékeztet. A konczentrikus redők azonban laposabbak, helyenként majdnem hiányzanak. A radiális bordák szélesebbek és ennélfogva számuk kisebb; egyszer osztódnak, kifelé három vagy több adventiv barázda által csoportokra oszlanak, helyenként hullámosak. A bordák lefutása ugyanaz, mint a H. fallax-nk\\ a fő megtörési öv 12—26 mm. (legtöbbnyire 17 mm.) magasságban van. A fül széles és tagolt, a füldudor nincs erősen kifejlődve. A hátsó háromszög domború, nincs élesen elhatárolva, gyakran a közepéig sírna, a mennyiben az interkosztális barázdák a záros perem felé eltűnnek. Lelőhelye: A hallstatti Sommeraukogel vörös alsó-nori meszeiből több példányban került elő. Halobia superbescens KITTL n. f. 33 a és b ábra, VII. tábla, 21. ábra. A héjak lekerekített trapezoid alakúak, a záros peremnél egyenesek, elől és alól íveltek. A búb a mellső harmad közelében van. A bordák finomak, legalább kétszer osztottak, kifejlődött példányokon a teknő pereme felé gyakran csoportokat képeznek és hullámosak. A bordák megtörése a rokon alakoknál észlelthez hasonló, a 33. ábra. b Halobia cf. superbescens KITTL az Aflenz melletti Fölzalmtól ÉK-re levő szürke meszekben gyűjtötte BITTNER A. (Term, nagys.) Eredetije a wieni földtani intézet gyűjeményében van. a fő megtörési övnek megfelelő barázda 15—16 mm. magasságban van; egyes példányokon, mint például a lerajzoltakon, alig észrevehető, a hajlás ellenben jól látható. A fül füldudorra és peremi részre különült, az előbbi nem nagyon magas. A hátsó háromszög domború, jól elhatárolt, alsó felén finom bordák díszítik. A hátsó háromszög finom bordái alapján lehet ezt a fajt a hozzá hasonló H. superba, H. fallax és H. Maximiliani-\ö\ megkülönböztetni.