A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
Ríikonji ti iasz- br&chiopodák. 45 mindig a záros perem magasságában feküsznek, míg a teknő többi részei majdnem valamennyi példánynál homorúak. A növedékránezok csak gyéren jelentkeznek rajta ; a héj structurája pontozott és e pontozottság, — a mint azt a savval étetett példányok bizonyítják, — áthatol a jelentékenyen tömör héj egész vastagságán. — A nagy teknő szabad példányainak belső oldalán olykor elég sűrűn fekvő peremfogacskák mutatkoznak. E fogsor bizonyos távolságra mint finom bordázat a héj belsejébe is folytatódik. Ezen teknő záró fogai erőteljesek és a magas septum, a mely a búbban a külső peremtől egészen a deltidiumig ér, lenyúlik legalább is a héj közepéig Úgy látszik, hogy itt fogtámasztók is vannak ; ezt azonban nem sikerült biztosan kimutatni. Az egyik nagy teknő csiszolata, a mely a spirális kúpok előre feltételezett jelenlétének megállapítása czéljából készült, a 9. ábrán látható váratlan képet szolgáltatta. Miután egyes példányok elkovásodtak, azért kettejök savval lőn kezelve és azután a kis teknő óvatosan kiemelve, mert a jóval erősebb nagy teknő áttörése czélravezetőnek nem ígérkezett. Az első készítmény nem sikerült egészen jól (10. ábra), de már ezen látni lehetett egy, a záros lemeztől kiinduló és felmagasodó peremszélt, a mely a homloktájon, a rövid középseptumon túl, az ú. n. < felemelkedő készülék» (Aufsteigendes Apparat) nyúlványává látszott kifejlődni, úgy, a mint az a Tliecidea-nál látható. A másik példány jobban kovásodott el és miután róla a kis teknő leemeltetett, láthatóvá lőn a felemelkedő készüléknek az első példányéhoz hasonló bázisa, valamint a nagy teknő üregében ugyanezen készüléknek egy üvegtiszta anyagba foglalt folytatása; ezen utóbbi anyag calcitnak bizonyult s azért tökéletesen el lehetett távolítani, minek következtében a készülék gyengéd pálezikái teljes össze függésökben maradtak meg a nagy teknő üregében és így nagyítóval való alapos megvizsgálás alá is lehetett azokat venni. Sajnos, hogy nem sikerült ezen szerfelett törékeny képződményt a folyadékból sértetlen állapotban kivenni és a kis teknőn maradt alapjához illeszteni, s így annak az oldalak felemelkedő limbusával való oldali összefüggése kérdéses maradt, a mit a kissé vázlatos leábrázolásban az oldali összekötődés különböző volta is kifejezésre juttat (11. ábra). A kis teknő közepéből, közel a homlokhoz, ferde irányú emelkedéssel egy lemez lép ki, a melyet kezdetben egy rövid septum támogat s a mely azután csakhamar ketté oszlik. A ketté oszlás helyéhez közel s attól valamivel feljebb a két elvált részt egy igen gyengéd hidacska köti össze. Ezen harántul futó híd táján a lemezpárok oszlása ismétlődik s az így képződött lemezek most már szabadon haladnak az üregben és érnek oly messzire, hogy a kis teknőre eső projectiójuk ugyanezen teknő záros peremén túl fekvő lesz. A lemezek végeiken párhuzamos spirálokban fordulnak kifelé. Odább lefelé, a középső haránthíd közelében, és pedig fölötte a lemezek mindegyike egy-egy nyúlványt bocsát lefelé és kifelé. Ezen nyúlványok páronkint ismét egyesülnek ; azt azonban még sem sikerült megállapítani, hogy egyesülésük után a perem limbusával összekötődnek-e, vagy sem A szóban lévő finom lemezkék felső szélei gyengén fogazottak vagy rojtosak. Ha már most indokolt dolognak látszik is az imént leírt készüléket a Thecideák «felemelkedő apparatusára» vonatkoztatni, én mégis csak valószínűbbnek tartom, hogy abban a Thecospirák szilárd spirális kúpjait keressük, a melyek alapjukkal való nagyfokú összenövésük által redukálódtak. E mellett nemcsak az látszik szólni, hogy e lemezek spirálisan betekerednek, hanem az is, hogy megkettőződnek. Ha szem előtt tartjuk, hogy a crurák a típusos Thecospira-nál
