A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
124 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 A mellső fület a héj többi részétől egy éles barázda különíti el; egy tetőalakú füldudorra és egy lapos peremi részre oszlik. A füldudor alatt lapos barázda van, a mely után az elválasztó barázda következik. Az összes hasonlóan díszített alak közül a H. Hyatti exczentrikus helyzetű búbja által tűnik ki. Lelőhelyei: Több példány az Aussee melletti Sandling vöröses alsó-nori meszeiből (MOJSISOVICS bicrenatusos rétegeiből) és a Feuerkogel hasonló (alsó nori vagy karni) meszeiből került elő, Ausseetól délre. Halobia radiala GEMM. 1882. G. GEMMELLARO: Sul Trias d. reg. occid. d. Sicilia; Mem. R. Acc. dei Lincei, Roma, 3. sor, 279. k., 1881—82; 465. old, I. t., 9 — 12. ábra. A búb kiálló, majdnem médián helyzetű, a teknő hosszabb magasságánál. A fülön alól egy kiemelkedő radiális redő van. A radiális bordák a záros peremek közelében eltűnnek, igen finomak, szabálytalanul csoportosultak. A növekedési csíkok erősek. Lelőhely: Karni meszekben Scaletta del monte Cassaro di Castronuovónál, Siciliában. Halobia Verbeeki WANN. 1907. J. W ANNER : Triaspetrefakten der Molukken u. d. Timorarchipels; Neues Jahrb. f. Min. etc. Beil.-Bd. XXIV, 208. old., X, t. 5-7. ábra. A héjak laposak, kissé hosszabbak magasságuknál, a búb kissé a közép előtt áll, számos, finom radiális borda díszíti, melyek kettesével-hatosával csoportokba egyesülnek, gyakran kissé erősebb bordák iktatódnak közéjük. Hátul egy keskenyebb, elől egy szélesebb háromszög sima, rajtuk a bordák elmosódottak. A jól kifejlődött kónikus fül élesen elkülönült a teknő többi részétől, egy hosszanti barázda egy keskenyebb külső és egy szélesebb belső részre osztja. Lelőhelyei: WANNER a következő lelőhelyeket említi: A Baha-Bubu folyó fekete meszei, a Talau folyó szürkés-sárga meszei Fialarangnál, Timor szigetén. Halobia Daltoni KITTL n. f. IX. tábla, 33. és 34. ábra. Ez a faj a H. Verbeeki-\ö\ azáltal különbözik, hogy a bordák mindkét teknőn a záros peremekig érnek, ezek közelében legyöngülnek, de azért csak ritkán mondhatók elmosódottaknak. Egy másik különbség a mellső fülön látható, a mely a H. Daltoni-nA osztatlan, vagy csak egy széles, határozatlan hosszanti barázdával bír. Tekintve, hogy ez a faj a H. Verbeeki-vA Timorban együtt fordul elő és a kettő közti különbség csak fokozatbeli lehet, feltehető, hogy ez a két alak egy fajnak varietásait jelképezi. Közeli rokonságuk kétségbe nem vonható. A siciliai H. radiata a búbtájon kevésbbé ferde növekedési redőkkel bír, mint H. Daltoni. Lelőhely: Ez a faj az Ui-Ro folyó szürke meszeiből származik, Pualakanál, Timor szigetén, a hol DALTON W. H. gyűjtötte. (Az originálisok az utrechti egyetem gyűjteményében vannak.)
