A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Halobiidái és Monotidái monográfiájához. 119 bordái laposabbak. A H. lineata MOJS. originálisa szerintem a H. celtica-hoz tartozik, miután a bordák erősen bevágottak. 1 A H. lineata bordázottsága rendszerint igen szabályos, helyenként azonban egyes mélyebb radiális barázdák is vannak, ilyenkor a bordák szabálytalan csoportokban állóknak látszanak. Ilyen példányok átmenetet képeznek a H. radiata csoportjához ; a H. paralineata KITTL-hez jól csatlakoznak. A ROTHPLETZ 2 által Rottiról leírt H. lineata ehhez a fajhoz igen közel állónak tekinthető. Alakja és bordái a H. lineata Mojs.-al, továbbá a H. celtica Mojs.-al jól megegyeznek; azonban egy szifonális fül nyomai is láthatóak, mint a Halobia salinarum BR-nál. Lelőhelyei: MOJSISOVICS a következőket említi : Rotherkogel az ausseei Salzbergen és Sommeraukogel Hallstattnál, itt MOJSISOVICS szerint a H. celtica fölött; RENZ C. déli Messeniából Bumbukáról említ töredékeket. Halobia cf. lineata MÜNST. 28. ábra. Körvonala majdnem ovális, lapos, a mellső harmadig elől álló búbja van és sok, finom, de egyenlőtlen radiális bordája, melyek gyakran párosan állnak és a záros peremek felé kissé legyöngülnek. Helyenként 1—2 növekedési övben a bordák megtörnek. A fül keskeny, füldudorra és peremi részre tagolt. Néha a dudor a búb felé ellaposodik, úgy mint a II. raschbergensis-x\é\. A bordák finomsága révén a lerchecki példányok a H. lineata-boz csatlakoznak. A H. lineata-ió\ a H. Breuningiana főleg csak durvább bordái által különbözik. Lelőhelye: Lercheck Berehtesgadennél, DNy-i lejtő. Halobia celtica MOJS. IX. tábla, 16. ábra. 1874. Halobia celtica E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelec.-Gatt. Daonella u. Halobia; Abh. der k. k. G. R.-A., VII. k„ 2. f., 28. old., III. t. 1. ábra és IV. t., 15. ábra. 1874. Halobia lineata E. v. MOJSISOVICS : i. m. III. t., 3. ábra. MOJSISOVICS ezt a fajt igen röviden jellemzi. A H. lineata-xra\ összehasonlítva a teknők domborúbbak, a bordák kevésbbé számosak, durvábbak, egymástól távolabb állnak; a bordák négy másodlagos bordára oszlanak, a hátsó záros peremig érnek, a keskeny fül felé kiszélesednek. A hátsó háromszög nincs mindig határozottan kifejlődve; a mellső fül a III. t. 1. ábráján világosan elkülönült füldudorra és peremi részre oszlik. Ez az elkülönülés a IV. t. 15. ábrájának originálisán határozatlan, 1 Ezen az ábrán a búb hibásan van feltüntetve, az originálison balra áll és ennélfogva a kagyló mellső oldala is balra fekszik, nem jobbra, a mint azt az ábra szerint gondolhatnék. A mellette levő 4. ábra is hibás, míg a 2. ábra találó. 8 Palaeontogr. 39. k., 1892., 94. old., XII. t., 4. ábra. 28. ábra. Halobia cf. lineata MÜNST. fehér meszekből a Lercheck DNy-i lejtőjéről. (Term, nagyság.) Eredetije a wieni földtani intézetben van.
