A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
120 miután az inkább tetőalakú fülön csak egy gyenge barázda látható. A rajzon ez a fül nincs is feltüntetve. Azt találom, hogy ez a faj a H lineata-hoz minden tekintetben igen közel áll; durvább és magasabban kifejlődött bordái és talán azok kisebb száma képezik a főeltérést. Lelőhelye: Sommeraukogel Hallstattnál (MOJSISOVICS szerint a Lyt. patens-es réteg fölött). Halobia cf. celtica MOJS. A bumbukai (déli Messenia) kováspalákból RENZ C. egy Halobia cf. celtica-1 említ, mely szerinte kissé domborűbb és kevesebb bordával bír. 1 Ez az alak is a felső triaszra mutat. Lelőhelye: Dél-Messenia. Halobia paraceltica KITTL n. f. IX. tábla, 17. ábra. A teknők erősen ferdén tojásdadok, hosszabbak mint a mily magasak. A búb erőteljes, elől áll. A radiális bordák egyszer vagy kétszer, ritkán háromszor osztódottak, finomak és keskenyek, az interkosztális barázdák keskenyek és többnyire erősen bevágottak, gyakran előrefelé kissé homorúan görbültek. A mellső fül erős, tetőszerűen hajlott, osztatlan vagy csak egy gyenge barázda által kettéosztott. Hátul a bordák a záros peremig érnek, a mely csak kissé laposodik el. Ez a faj a H. celtica-hoz minden tekintetben igen közel áll, alakja azonban ferdébb, búbja még inkább elől áll. Ezenkívül a H. paraceltica domborűbb mint a II. celtica. Lelőhelye: A Siriuskogel (Ischlnél) szürke, nori meszeiben padokat alkot. Halobia Mojsisovicsi GEMM. 1882. G. GEMMELLARO: Sul Trias d. 1. regione occidentale d. Sicilia; Mem. R Acc. d. Lincei Roma. 3 sor., 279. k., 1881—1882, 462. oldal, III. t., 10-12. ábra. Teknői kissé ferdék, valamivel hosszabbak magasságuknál, a búb a mellső harmadig előnyomult. Számos, igen finom, többnyire páros, kétszer-háromszor osztott radiális borda díszíti, melyek a záros peremekig érnek. A másodlagos bordák keskenyek, a fül nem széles, de jól kiképződött és tagolt; GEMMELLARO szerint harántsávokkal díszített. A Halobia distincta MOJS , H. celtica MOJS. és H. lineata MSTR , melyek szintén épp ily finoman csíkozottak, keskeny füllel bírnak, épp úgy a H. Mojsisovicsi; ennélfogva e csoporthoz igen közel áll, a mi az ábrából is felismerhető. Ennek a csoportnak látszólag legközelebb álló alakjaitól a H. Mojsisovicsi keskeny, tagolt füle és párosan álló bordái által különbözik. A H superba és H. fallaxhoz, a melyekkel GEMMELLARO még összehasonlította, nem áll közel. 1 Neues Jahrb. f. Min. etc., 1906, I, p. 36.
