A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
113 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia eximia MOJS. Halobia cf. lineata MÜIMST. » » » » transversa GEMM. distinct a MOJS. satisburgensis KITTL salinarum BRONN. lineata MÜNST. br achyotis KITTL tropitum KITTL cf tropitum KITTL Eckharti KITTL » >> celtica MOJS. cf. celtica MOJS paraceltica KITTL Mojsisovicsi GEMM. raschbergensis KITTL Breuningiana KITTL auriculata KITTL striatissima KITTL Szontaghi KITTL A Halobia auriculata fülének alakja a csoport többi alakjáétól eltér, valószínűlég nincs is velők közelebbi összefüggésben. Egyébbként ez a csoport a fül tetőszerű alakja révén igen közel áll a H. norica csoportjához. Halobia eximia MOJS. VII. Tábla, 9- ábra. 1874. E. v. MOJSISOVICS : Üb. d. triad. Pelecyp.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. Geol. R.-A., VII. k., 2. f., 27 old. IV. t. 16. és 17. ábra. A körvonalon egy egyenes, mindkét végén legömbölyített záros peremet, egy legömbölyített alsó részt és egy hátsó lemetszést különböztethetünk meg. A búb a közép előtt áll, a teknő legnagyobb magassága kissé e mögött van. A hátsó háromszög kissé' kiemelkedő, nagyon gyengén bordázott, majdnem sima, a mit már MOJSISOVICS is megemlít. Az elsődleges bordák a búbtól különböző távolságokban egy vagy kétszer megoszlanak, a csoportos oszlás ritkább, inkább a hátsó részen észlelhető, a hol a hordák sokkal finomabbak. A mellső fül változó alakú, többnyire egy széles, tetőalakú füldúdor és egy határozatlanul elkülönült, egy vagy két gyenge bordával biró peremi rész észlelhető. MOJSISOVICS két originálisa közül csak a kisebben látható határozott oszlási barázda. A hátsó háromszög csak kevéssé emelkedik ki. Mellette egy viszonylag széles lapos peremi rész látható. Ez az aránylag lapos és kis alak valószínűleg egy nagyobb faj fiatal példányait képviseli, melynél törési övek kezdenek mutatkozni. Ennélfogva nagyobb példányokat is sorolok ide, mint a dragulaci, melynek rajzát is közlöm. Lelőhelyei: A H. eximia típusosán a Feuerkogelen (Teltschen) fordul elő Lobites ellipticus-X tartalmazó rétegekben. Egy másik lelőhelye Dragulac Sarajevónál, ugyanazon rétegekben. Halobia bracliyotis KITTL n. f. VII. t., 1. és 2. ábra. 1904. E. K ITTL : Geologie der Umgebung von Sarajevo; Jahrb. d. k. k. Geolog. Reichsanstalt, 1903, 53. k., 735. oldal. A fentebb idézett helyen ezt a fajt következőkép írtam le: Teknője közepes nagyságú, egyenlőtlen oldalú, búbja erősen domború, elől, a mellső harmadban, fekszik; a konczentrikus redők egyenlőtlen elosztásúnk, a radiális A Balaton tudom, tanulmányozásanak eredményei. I. köt. 1. rész. Pal. függ. II. köt. 8
