A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

114 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 bordák nagyon finomak, két-négyosztatúak, egész a búbig érnek. A fül rövid, széles, többnyire osztatlan; a füldúdor fölött egy keskeny tér van durva radiális csíkokkal. A radiális csíkok helyenként kissé meggörbültek, igen ritkán nagyobb példányokon a radiális bordák hullámosak; gyakran ily látszólagos hullámvonal a konczentrikus és a radiális díszítés találkozása révén jön létre. Ez a Halobia egyes a déli Alpok ladini rétegeiből származó Daonella-ra emlékeztet, így a D. Taramellü-xe, de. még inkább a Halobia superba Mojs.-ra, a H. distincta Mojs.-ra és a H. intermedia Mojs.-ra. Mindezektől a H. brachyoiis a búbnak még exczentrikusabb helyzete és evvel összefüggően a mellső fül rövidebb volta által tér el. Ehhez még hozzáfűzöm azt, hogy az erősen előálló búb és a kicsi, rövid, de erős fül alapján ezt a fajt a többi hasonlótól könnyen meg lehet különböztetni, legközelebb állnak hozzá a H. eximia és a H. cf. transversa a Bergsteinről. Lelőhelye: Ezt a fajt a Dragulacon Sarajevónál alsó karni meszekben padokat képezve találtam. Halobia tropittim KITTL n. f. VII. tábla, 5—8. ábra. A teknők körvonala tojásdad, a búb igen exczentrikus, a héjak erősen domborúak, többnyire keskeny, durva, ívelt vagy kissé ellaposodott, szabálytalanul változó szélességű radiális bordákkal bírnak, melyek úgy elől mint hátul a záros peremek közelében egészen eltűnnek. Ezenkívül szabálytalan, konczentrikus redők is láthatók. A búbtája az apextől 4 — 6 mm-ig borda nélküli. A fül aránylag széles és domború, többnyire egyszerű, helyenként egy sekély, médián radiális barázdával bír. A Halobia tropitum a H. transversa GEMM.-IIOZ csatlakozik, az eltérés főleg abban áll, hogy a teknők domborúabbak és bordái durvábbak. Egyébbként úgy látszik, mintha ez a faj a H. superba-v&\ állna összefüggésben, főleg alakját és bordázottságát tekintve, bár a radiális bordák rendszerint nincsenek megtörve és rendszerint csak egyes teknők fordulnak elő, melyeken kissé keskenyebb és gyengén megtört bordák fordulnak elő. Ezek a teknők részben a H. tropitum-vaa\, részben a H. superba-voX együtt fordulnak elő. Kivételesen oly H. tropitum teknők is fordulnak elő, melyeken egy törési öv is látható. Ilyenek vannak a Rapoltsteinen Halleinnél. A H. tropitum és a H. superba fiatal példányai bizonyos analógiát mutatnak, az előbbinek teknői azonban mindig domborúabbak. Ide sorolnám még a BITTNER által az Engelhartsalpe (Ober-Scheffau bei Golling) északi faláról szürke meszekből gyűjtött Halobia-1 is. Lelőhelyei: Ezt a fajt a Goisern melletti Raschberg tropiteses felső-karni rétegeiből, a Hallein melletti Rapoltsteinről és a Golling melletti Engelhartsalperól ismerem. Halobia cf. Iropitum KITTL n. f. Egy a Miesenbach melletti Balberstein karni meszeiből származó tökéletlen magatartású Halobia hasonlatosságot mutat a H. Charlyana, a H. brachyotis, a H. tropitum és a H. Jagelskyi-vz\.