A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
112 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia rentatisa KITTL n. f. V. t., 8. ábra. Körvonala meglehetősen egyenlő oldalú, a búb erősen kiálló, kissé elől áll, a konczentrikus redők meglehetősen szabályosan vannak kifejlődve. Az interkosztális barázdák keskenyek, a bordák egyszer-kétszer villásan osztottak; a másodlagos bordák számosak, meglehetősen keskenyek, változó szélességűek ugyan, de az eltérések nem feltűnőek. Helyenként párosan állnak. A mellső fül egyszerű, kidomborodó, osztatlan. Hátul egy viszonylag keskeny area bordátlan; benyomódott és egy széles záros peremhez hasonlít. Ez az alak a mellső fül egyszerű kiképződését illetőleg a H. styriaca csoportjához közeledik, különösen az erősebben osztott bordájú alakokhoz, a bordák osztódottsága azonban messzebbmenő. Bordázottsága révén leginkább a H. subreticulata GEMM.-IIOZ hasonlít, páros bordák azonban csak a mellső szektorban vannak; kezdetleges füle azonban ettől a szicziliai fajtól élesen elkülöníti. Lelőhely: A Siriuskogel szürke noricumi meszeiben igen ritkán fordul elő. Halobia pectinoides KITTL n f V. t., 13. ábra. A teknők alakja haránt-tojásdad, kissé hosszabbak magasságuknál, majdnem egyenlő oldalúak, a búb kissé elől áll, a mellső fül gyengén képződött ki; a füldudor keskeny, csak bordaszerű, belül kivájt, a peremi rész szintén keskeny és lapos. Hátul bordátlan háromszögletű area van, füljelleg nélkül. A bordák egyenesek, radiálisak, többnyire egyszer, ritkán kétszer elágazók, ez utóbbi esetben párosak, meglehetős egyenlők, közepes szélességűek, az interkosztális barázdák viszonylag szélesek, de a bordáknál keskenyebbek. Ez a faj egyenlő oldalainál fogva bizonyos Pecten-aXakokxa emlékeztet; ez a tulajdonsága és gyengén kiképződött füle által különbözik az összes hasonló alakoktól, a Halobia Suessi-tői is. A szicziliai alakok közül leginkább hasonlít hozzá a Halobia subreticulata; ez utóbbinak azonban erősebben kifejlődött mellső füle van, másodlagos bordái keskenyebbek és párosan állnak, elől kissé görbültek. GEMMELLARO szerint karni alak. Lelőhelye: A Siriuskogel (Ischlnél) szürke noricumi meszeiben; nem ritka, de többnyire magányosan fordul elő. 8. A Halobia salinarum csoportja. Ebbe a csoportba tartozó alakok teknői kicsinyek, közepes nagyságúak, kerekded, többnyire haránt-tojásdad alakúak, többé-kevésbbé elől álló búbbal. A radiális bordák többszöri osztódás következtében számosak és finomak. A fül egyszerű vagy osztott. Majdnem mindig látható egy tetőalakú, legömbölyített füldudor, melyhez esetleg még egy keskeny, lapos peremi rész csatlakozik. A hátsó háromszög vagy határozatlan, mint a karni alakoknál, vagy jól kidomborodó, különösen a noricumbeli alakoknál. Ide tartoznak:
