A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

109 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Ez a kicsi faj hosszabb magasságánál, hátul ferdén, elől egyenesen lemetszett; búbja kissé előretolt helyzetű. Elől és hátul bordátlan háromszögek vannak. A középső bordák egyszerűen osztottak, a perem felé további osztódásnak is látszanak nyomai. Osztatlan bordák is láthatóak. A növekedési redők erősek. A mellső fület lefelé egy lapos redő határolja. GEMMELLARO ábráján a mellső fül nagy, a hátsó fül többé-kevésbbé határozottan van kifejlődve. GEMMELLARO ezt a fajt a H. plicosa Mojs.-al hasonlítja össze ; én inkább a H. norica-hoz helyezném, melyhez alakja révén jobban is hasonlít. Lelőhelyei: Szicziliában, alsó-karni rétegekben gyakori, G. DE LORENZO szerint Lagonegrónál is. Halobia parasicula KITTL n. f. IX. t., 10. ábra. A Sommeraukogelről, a H. amoena lelőhelyéről ennek a fajnak típusos példányain kívül oly Halobiáh is származnak, melyek a H. norica bordáival és fülével bírnak, hátsó fülük azonban majdnem sima, mint a H. plicosa-é; a bordák azonban, éppen úgy, mint a H. distincta-ná\, a mellső fülig érnek. Ha ezeket a Halobia-kat nem akarjuk külön fajnak tekinteni, akkor keverékalaknak kell őket felfognunk. Ez azonban fölöslegessé válik, ha a már létező H. sicula GEMM. fajnevet használhatjuk. Ezt a fajt a karni szaruköves rétegekből ismerjük, a kormeghatározás azonban nem biztos. Ezenkívül nincs szicziliai anyagom, így az északi alpokból származó példányoknak a szicziliaiakkal való azonosságát nem dönthetem el. Ezért egyelőre fenti név alkalmazását látom czélszerűnek. A Halobia parasicula a H. sicula-\ó\ mindkét fül erősebb kiképződése által különbözik; ezenkívül a H. sicula növekedési csikjai a záros peremmel ferdén futnak le, míg a H. parasicula csíkjai majdnem derékszögben. A radiális díszítésnek a hátsó fülön való hiánya különbözteti meg a H. parasicula-t a H. norica-Xól. A Hütteneckalperól való példányokon a mellső fül ugyan jól kivehető, a fül azonban egyszerű, nem tagolt. Lelőhelyei: Ezen alak típusa a Sommeraukogel vörös alsó-noricumi meszeiből származik; a Hütteneckalperól való példányok kora pontosan nem ismeretes. Valószínűleg szintén noricumbeli, de lehet kissé régibb is. Halobia Sit ii KITTL n. f. VI. t., 17. ábra. Körvonala tojásdad, hosszú, egyenes záros peremmel, hátul erősen lemetszett. A búb csak kissé fekszik a közép előtt. A mellső fül domború, majdnem kizárólag csak a füldudorból áll, a melyet felül és alul egy éles barázda határol. A peremi rész nagyon keskeny. A félkúpalakú dudor csúcsától néhány barázda indul ki, melyek a dudort ellaposítják, tovább azonban elvesznek. A hátsó peremen egy széles, bordátlan háromszög látható. A bordák számosak, többnyire egyszer osztottak. A hátsó fül nincs oly világosan kifejlődve, mint a H. norica-nál. Ez a faj a Halobia norica-hoz igen közel áll, tőle csupán a mellső fül eltérő alakja és a hátsó fül bordátlansága által különbözik. Lelőhelye: A Siriuskogel (Ischl mellett) szürke noricumi meszei.