A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
110 Halobia Curionii GEMM. 1882. G. GEMMELLARO: Sul Trias d. regione occid. della Sicilia; Mem. R. Acc. d. Lincei, Roma; 3. sor., 279. k., 1881—1882, 461. old., III. t., 5. és 6. ábra. 1910. S. SCALIA: La Fauna del Trias superiore del Monte Judica; Mem. Acc. Gioenia di sei. nat. Catania, 5. sor, III. k., 9, f., 49. old., III. t., 53. ábra. Ez a faj GEMMELLARO szerint nagyon közel áll a Halobia norica-X\oz, melytől fülének alakja, a hátsó lapos háromszög nagysága és a radiális barázdák nagyobb szélessége által különbözik. A bordák GEMMELLARO ábrái szerint szabályszerűen egyszer osztottak, ezt a tulajdonságot SCALIA ábrái nem tüntetik fel. Az az alak, melyet SCALIA H. Beneckei-x\ek ír le Parasporaról, inkább a H. Curionii-hez hasonlít. Lelőhelye: Madonna del Balzo, Sziczilia, karni meszekben. Halobia circumsulcata KITTL n. f. IX. t., 24. ábra. 1904. Halobia aff. sicula E. KITTL: Geologie d. Umgeb. v. Sarajevo; Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. 53. k., 735. old. Teknői kicsinyek, ferdén tojásdadok; a búb kissé előálló; a záros perem viszonylag rövid. Díszítése meglehetősen erős, egyszer vagy kétszer osztott, radiális bordákból és szabályszerű közökben álló mély, konczentrikus barázdákból áll, melyek a radiális bordákat egészen átvágják. Az egyes bordák legömbölyítettek. Elől a fülig, hátul a záros peremig érnek, melynek közelében keskenyednek és ennélfogva sűrűbben állnak. A mellső fül egyszerű, kiemelkedő, viszonylag nagy, osztatlan; alól egy mélyebb barázda határolja, felnőtt példányokon a perem felé ellaposodik. Ezt a fajt a Dragulacon, Sarajevónál, a felső halobiás padokban találtam és idézett munkámban a szicziliai Halobia sicula-hoz közel állónak írtam le, mely GEMMELLARO szerint szintén a karni emeletből való. Habitusát illetőleg a H. circumsulcata a hernsteini noricumi meszekből való H. plicosa-hoz hasonlít leginkább. Ettől, valamint a hozzá hasonló többi alaktól, mint H. sicula, H. amoena és H. norica a következő tulajdonságok által határozottan eltér: 1. A záros perem viszonylag rövidebb; körvonala és növekedési csíkjai ennélfogva ferdébben állnak a búbhoz viszonyítva; 2. a konczentrikus barázdák a radiális barázdákat átvágják; 3. a radiális díszítés talán kissé erősebb, a mellső fület alól mindig elhatárolja egy barázda. Lelőhelye: A Dragulac karni meszeiben Szarajevónál. Halobia Beneckei GEMM. 1882. G. GEMMELLARO: Sul. Trias d. reg. occid. della Sicilia; Mem. R. Acc. d. Lincei, Roma; 3. sor., 279. k., 1881—1882, 460. old., III. f., 3—4. ábra, IV. t., 4—5. ábra. Ez a számos bordával bíró faj exezentrikus búbbal és egy háromszögletes, erősen kidomborodó füllel bír; a hátsó záros perem bordátlan. A bordák osztottak; a másodlagos bordák gyakran háromosztatúak.
