A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
108 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia amoena MOJS. 1874. Halobia amoena E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelec.-Gattungen Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A., VII. k., 2. f., 26. old., V. t., 4. ábra. MOJSISOVICS ezt a fajt a Halobia norica-vaX hasonlítja össze, a melytől szerinte magasabb volta és keskenyebb, egyenes radiális barázdái által különbözik. Ehhez járul még, hogy a hátsó háromszög gyakran igen gyengén vagy egyáltalán nem bordázott, egyes esetekben kis, fülszerű kiemelkedéssel bír. Véleményem szerint ez a faj a H. plicosa-hoz áll közelebb, alakjuk és bordázottságuk módja megegyeznek. A mellső fül mind a három fajnál egyenlő. A H. plicosa-X a H. amoena-Xó\ csupán a mellső fül alatt levő bordátlan tér és a hátsó háromszög bordátlansága különböztetik meg. Lelőhelye: MOJSISOVICS szerint ez a faj csak a Sommeraukogelen Hallstattnál fordul elő. Halobia norica MOJS. IX. tábla, 7—9. ábra. 1874. Halobia norica E. v. MOJSISOVICS: Üb. die triad. Pelecyp.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. Geol. R.-A , VII. k., 2. f., 25. old., V. t„ 7. ábra. Ez a faj MOJSISOVICS szerint a H. plicosa-hoz áll közel, tőle számos bordája által különbözik, melyek a típusoknál a mellső oldal felé kissé homorúak. A bordák a mellső füldudorig érnek. Ehhez még hozzáfűzendő, hogy a jól kifejlődött, domború hátsó fület radiális barázdák borítják, melyek az alsó harmadban erőteljesek, a többiben azonban finomak. Közepes nagyságú példányokon a növekedési vonalak alól kissé ellaposodnak. A hátsó fül a teknők tátongó nyílásával függhetett össze. A mellső fül csak egészen keskeny nyílással bírhatott, kifejlődött példányoknál egészen zárt lehetett. A H. plicosa-Xó\ való eltérések csak fokozatbeliek, a mihez járul még az, hogy mindkettő ugyanazon emeletben fordul elő. Ennélfogva jól egyesíthetőek, mely esetben a H. plicosa elnevezés, melyet MOJSISOVICS előbb használt, előnyben részesítendő. Lelőhelyei: A Halobia norica alsó-noricumbeli hallstatti meszekben fordul elő. A következő lelőhelyekről ismerem: Hernstein Alsó-Ausztriában, Siriuskogel lschlnél, Falmbergalm Gosaunál, Leisling Goisernnél, továbbá Braic déli Dalmácziában. SCHLOSSER M. 1 Barmsteinlehenről (Hallein mellett) is említi a Halobia norica-X. Ez az adat azonban nem egészen megbízható. Halobia sicula GEMM. 1882. G. GEMMELLARO: Sul trias d. reg. occ. d. Sicilia; Atti R. Acc. d. Lincei. Roma, XII. k., 464. old., IV. t., 2—3. ábra. 1896. G. DE L ORENZO: FOSS. del trias medio di Lagonegro; Palaeontogr. Ital. II., 135. old., XVII t., 8. és 10. ábra. 1910. S. SCALIA: La Fauna del Trias superiore del gruppo di Monte Judica; Mem. Accad. Gioenia di sei. nat. Catania, 5. sor., Ill.k., 9. f,.48. old., III. t., 48—50. ábra. 1 Zeitschr. d. deutsch, geol. Ges., 1898, 365. old.
