A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

105 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia plicosa-xra\, a mely egészen típusosán a Halobia Parts chi-wa\ együtt is előfordul. Lelőhelye: A Sandling és a Hallstatt melletti Sommeraukogel vörös alsó-noricumi meszei. Halobia cf. Part sc hi KITTL VIII. tábla, 5. ábra. Halleinről egy Halobia fekszik előttem, melynek növekedési övei és redői a H. Partschi-évaA egyeznek meg, radiális bordái azonban erősebbek, a H. halorica jellegével bírnak (a keskeny, erős bordák egyosztatúak), a mellső fül a H. Hoerncsi-éhez hasonlít. Ezen Halobia tehát egyetlen fajjal sem egyezik, azonban a H. Hoemesi—halorica csoportjába tartozik. Lelőhely: Dürrenberg Halleinnál. Halobia aff Parischi KITTL. Egy sommeraukogeli példány díszítése a Halobia Partschi és H. plicosa-\a\ mutat közeli vonatkozásokat. A teknő körvonala hosszúkás, mint a H. noricanál, a konczentrikus redők erősen kiképzettek, a főbordák szélesek és osztottak, mint a H. plicosa-nkl, a másodlagos bordák a perem felé két-négyosztatúak, a növekedési csíkok a teknő felszínén jól kivehetőek. A mellső fül keskeny, osztott, a dudor alacsony, bordaszerű, a peremi rész kissé tetőszerűen ívelt, a gyengén kiképződött hátsó fül majdnem sima. E fajnak különös ismertető jelei a mellső fül sajátszerű kiképződése, továbbá a másodlagos bordák finom osztódása. Valószínűleg a H. Partschi-nak egy varietása. A bordák osztódottsága révén a H. Stapfi-hoz közeledik. Lelőhelye: Hallstatt mellett a Sommeraukogel vörös alsó-noricumbeli meszei. Halobia (?) Bukowskii KITTL n. f. VIII. tábla, 13. ábra. A teknők körvonala ferdén tojásdad, alig hosszabb magasságánál, alól domború, a teknő nagyobb fele kissé a médián mögött fekszik, a búb a mellső harmadhoz áll közelebb. A radiális díszítés lekerekített, egyszerű, ritkán háromszor osztott bordákból áll, széles barázdákkal. Fül nem ismeretes. A díszítés a H. Partschi-éhoz hasonlít, ferde és magas alakja révén azonban tőle eltér. Bizonyos hasonlatosság észlelhető a H. Bukowskii és a H. austriaca közt, az előbbi azonban ferdébb alakú, bordáinak jellege is más, mint a H. austriaca legtöbb típusáénak. A H. Bukowskii azonban csak egy tökéletlen példányban ismeretes, összehasonlítása minden szempontból nem vihető ki. Lelőhelye: Zecevo selo-tól ÉK-re Dalmácziában (noricum ?).