A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
106 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia namadalensis KITTL n. f. 1892. Halobia Lommeli A. ROTHPLETZ: Die Perm-, Trias- und Juraformation auf Timor undRotti; Palaeontogr., 39. k., 94. old., XIV. f., 6. ábra (nem 11—12. ábra, sem a szövegközti ábra). 1906. Halobia Hoernesi C. R ENZ : Über Halobien u. Daonellen etc., Neues Jahrbuch f. Min. 1906. I., 37. old. A más szerzők által használt elnevezések közül egyiket sem vélem találónak. A Halobia namadalensis a D. Lommeli-\ö\ körvonala, bordázottsága és az alsó záros perem tájékának kiképződése által tér el, ehhez járul még természetesen a rottii alaknál a mellső fül jelenléte. A Halobia namadalensis alakja ferdén tojásdad, a médián bordák csoportokban állnak, a mellsők és hátsók többnyire osztottak. A mellső fület egy radiális barázda ketté osztja. RENZ C. kiemelte, hogy a rottii Halobia Lommeli ROTHPL. a H. Hoernesi MOJS.sal azonos lehet; ez utóbbi azonban noricumbeli rétegekből származik, nem karniakból, a mint azt RENZ gondolta. A H. Hoemesi-n továbbá soha nincsenek megtört bordák, mint a szóban forgó Halobián. Ennélfogva a rottii Halobia a H. rugósa csoportjához közeledik. Ez a tulajdonság azonban nem állandó. Négy példány közül egyen határozottan, egyen határozatlanul, kettőn egyáltalán nem észlelhető. Ez a jelleg tehát nem használható. Épp úgy, mint a H. Hoemesi-n a H. namadalensis originálisain csoportos bordák láthatók, ezek azonban úgy képződnek, hogy a többnyire osztatlan elsődleges bordák előbb kiszélesednek, azután egy, két vagy három gyenge barázda által csoportos bordává alakulnak át. A H. Hoemesi-né\ ellenben a finomabb bordák az elsődleges borda ismételt osztódása által keletkeznek. Ez a sajátság ROTHPLETZ ábráin eléggé felismerhető. Lelőhely: A Gumang Sambuku lejtője, Namadale-től ÉNy-ra, Rotti szigete. 6. A Halobia norica Mojs. csoportja. Az idetartozó alakok teknője trapezoidális, legömbölyített, a búb kissé előretolt helyzetű. A fül mindig jól kifejlődött, egyszerű, osztatlan, egy radiális, hosszúkás füldudorral. Kifejlődött példányokon a fül elől zárt, a dudorodás tehát lelaposodott. A hátsó háromszög többnyire erősen kidomborodó. A díszítés konczentrikus redői gyakran erősek és szabályszerű közökben fekszenek. A radiális bordák viszonylag szélesek, ennélfogva nem nagyszámúak és egyszer vagy kétszer osztottak. Ezen csoport alakjai a következőek: Halobia plicosa MOJS. » paraplicosa KITTL » amoena MOJS. » norica MOJS. » sicula GEMM. » parasicula KITTL Halobia Sirii KITTL » Curionii GEMM. » circumsulcata KITTL » Beneckei GEMM. » Wiereri KITTL » lucana DE LOR.
