A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
104 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 különült. A füldudoron előrefelé homorú növekedési csíkokat látunk, a melyek csoportosan lapos csomókká emelkednek. Díszítése révén ezen alak a H. Hoernesi-hez csatlakozik, azonban sokkal hoszszabb, a bordák erősebben osztottak, a füldudornál hiányzanak a kísérő bordák. Körvonalát tekintve a H. Simonyi a H. dilabata-koz hasonlít, ez utóbbinak azonban bordázottsága kevésbbé szabályszerű, füle is szélesebb. A H. haloricatói a H. Simonyi majdnem kizárólag csak bordáinak nagyobb száma által különbözik. Lelőhelye: A Hallstatt melletti Sommeraukogel vörös (alsó-norikumbeli) meszei. Halobia Slap fi KITTL N. f VIII. tábla, 4. ábra. A teknők nagyok, hosszúkásak, alul tojásdadok, elől és hátul ferdén lemetszettek, a főbordák csoportokat képeznek egy főosztó-barázdával, a másodlagos bordák egy-háromosztatúak, elől és a középen többnyire háromosztatúak, hátul csak egyszerűen osztottak. A mellső fül nagy, osztatlan, közepén két gyenge bordával, melyek a fül kettéosztódását jelzik. A hátsó area sima. A H. Hoernesi tárgyalásánál megírtam, hogy mily okok késztettek ezen faj felállítására. Lelőhelye: A Hallstatt melletti Sommeraukogel vörös (alsó-noricumi) meszei. Halobia Partschi KITTL n. f. VIII. tábla, 3. és 12. ábra. 1874. Halobia halorica E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelec.-Gatt. Daonella u. Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A. VII. k., 2. f., 33. old., V. t., 2. ábra (nem 1). A faj jellemzését és a Halobia halorica-XóA elválasztó sajátságainak leírását ez utóbbi tárgyalásánál megadtam, a mennyire az MOJSISOVICS anyaga alapján levezethető volt. A Halobia halorica originálisainak különbözőségére a Sommeraukogelről gyűjtött anyag vizsgálatánál jöttem reá, a mely úgy a Halobia Hoernesi-ve\, mint a H. halorica-xra\ mutatott közös vonásokat. Az anyag legnagyobb része a H. halorica MOJS. (2. ábra) H. Partschi-xsX mutatott kitűnő megegyezést, oly annyira, hogy ez új nevet kell viselnie. Ezen példányok tekintetbe vételével a faj következőkép jellemezhető: Körvonala tojásdad, kissé hosszabb, mint a milyen magas. A mellső fül füldudorra és peremi részre különült, ez előbbi ritkán bír kísérő bordákkal. A főbordák két-háromosztatúak, egyesek ritkán négyosztatúak. Egyes példányokon a bordák a mellső vagy hátsó záros perem felé erősen legyöngülnek, sőt ott néha el is tűnnek. Középen a bordák előrefelé homorúan meggörbültek. A hátsó háromszöget ritkán egy kiemelkedés jelzi. Ez a jellemzés a faj variabilitásának megfelel. A variabilitás a fülben és a hátsó háromszögben, főleg azonban a bordázottságban mutatkozik, a mennyiben a főbordák, a melyek a meglehetősen lapos búbhoz közel végződnek, majd kevésbbé, majd messzebbmenően osztottak. A fiatal példányok közeli vonatkozásokat mutatnak a
