A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
93 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia gracilis KITTL n. f. VIII. tábla, 10. és 11. ábra A héj kerekded, kissé hosszabb mint magas, a búb kissé előálló. A hátsó háromszög bordátlan, a középső szektorban a bordák szélesek, osztatlanok vagy osztottak, esetleg csoportokba különültek. A mellső fül osztott, a hátsó fül csak jelezve van. Ennek a különben jellegzetes alaknak bordázottsága nagyon változó, valószínűleg egy más, eddig nem ismert faj fiatal stádiumát képezi. A széles médián bordák a D. hungarica Mojs.-ra és némileg a H. subaustriaca-xa emlékeztetnek. Lelőhelye: A Siriuskogel szürke noricumbeli meszei. Halobia subreticuiata GEMM. 1882. G. GEMMELLARO: Sul Trias d. reg. occid. d. Sicilia; Mem. R. Acc. dei Lincei, Roma, 3. sor., 279. k., 1881 — 82, 463. old., III. t, 13. ábra, IV. t., 7. ábra. 1910. S. SCALIA : Fauna del trias sup. del Monte Judica; Atti Acc. d. Gioenia di sei. nat., Catania. 3. sor, III. k. (1910 ?), 46. old., III. t., 44. ábra. Ez a nagy alak GEMMELLARO szerint majdnem köralakú, magasabb, mint a milyen hosszú és lapos. A hátsó záros peremen egy sima háromszögletű area van. A bordák ismételten megoszlanak. Az apex tája szabályszerű, konczentrikus redőkkel bír. A növekedési csíkozottság a D. reticulata Mojs.-ra emlékeztet. A mellső fül egy keskeny dudorra és egy lapos peremi részre osztott. GEMMELLARO rajzain nem ismerhető fel, hogy a teknők magasabbak lennének hosszuknál; a növekedési csíkok inkább azt mutatják, hogy ezen faj is, mint a legtöbb Halobia, hosszabb a magasságánál. Különben az ábrák nem mondanak ellent GEMMELLARO definicziójának. Ezen alak szerzője szerint, a Halobiák általános típusától eltér, díszítése a Daonella reticulata-xa emlékeztet. GEMMELLARO első sorban a H. rarestriata-X vonta az összehasonlítás körébe; erre nézve meg kell jegyeznünk, hogy a H. rarestriata egyike azon ritka fajoknak, melyek tényleg olyan magasak, mint a mily hosszúak, ezenkívül kevés és szélesebb bordával bír, füle is egész más. A kettő között közelebbi viszonyról tehát szó sem lehet. Inkább a Halobia Suessi-ve 1 lehetne összehasonlítani. Ezen felfogásomat megerősítve látom azon ábrában, melyet SCALIA a Monte Acciteddaról származó Halobia subreticulata-xó\ közöl. Az ábrának ferdén ovális körvonala van, ilyképen GEMMELLARO típusától eltér. Ehhez a fajhoz több dragulaci példányt soroltam H cf. subreticuiata GEMM. néven. 1 Sajnos azonban, ezek rossz megtartásúak, úgy hogy a meghatározás bizonytalan. Lelőhelyei: Szicziliában állítólagos karni meszekben több helyütt és Dragulac Sarajevónál. 1 E. K ITTL : Geologie der Umgebung von Sarajevo; Jahrb. d. k. k. G. R.-A., 53. k., 734 old.
