A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
62 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 62 Daonella Lindströmi MOJS. 1865. Halobia Lommeli G. L INDSTRÖM : Om Trias- och Juraförsteningar frán Spetsbergen; Kon. Svenska Vet. Ak. Handlingar. 6. köt., 6. füz, 6. old., II. tábla, 9. ábra (nem a 8. és 11. ábrák). 1874. Daonella Lindströmi E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelecypodengatt. Daonella u. LTalobia\ Abh. d. k. k. Geol. R.-A., VII. kötet, 2. füzet, 22. oldal, II. tábla, 15—17. ábra. 1877. Halobia Lommeli P. ÖBERG : Om Trias-Försteningar frán Spetsbergen; Kon. Svenska Vet. Akad. Handlinger. 14. kötet, 14. sz., 16. oldal, V. tábla, 2. ábra. Már MOJSISOVICS rámutatott ezen fajnak a D. Sturi, D. dubia és D. Lommeli-hez való viszonyára és megjegyezte, hogy a D. Lindströmi jóval hosszabb mint a D. Lommeli és díszítésében a másodlagos bordákon még finomabb részbodák vannak. MOJSISOVICS azt találta, hogy a D. Lindströmi teknőjének díszítése révén a D. Sturi és a D. dubia között áll, geologiai kora a D. Sturi és a D. Lommeli-é, között fekhet. A teknők körvonala haránt meghosszabbodott, majdnem bunkószerű, elől nagyon megkeskenyedett. A kiálló búb előretolódott helyzetű, a záros perem hosszú és egyenes. A fiatal példányok csak kissé hosszabbak magasságuknál, 7 mm magasság mellett hosszuk még egyszer akkora, ez az arány a héj továbbnövekedésénél megmarad. Az elsődleges bordák a héj közepén szélesek, a záros perem felé keskenyebbek; a bordák rendesen egyszer osztottak, a másodlagos barázdák meglehetősen osztottak. Gyakran egy csoport finomabb barázda látható rajtuk. MOJSISOVICS szerint a bordák lekerekítettek és nem ellaposodottak, én magam ellaposodott bordákat is láttam. A mellső záros peremmel párhuzamosan egy barázda fut le, a melyhez gyakran egy kiemelkedő, széles borda csatlakozik, a melyen a tulajdonképeni keskeny záros perem ül. Ez egy ROTHPLETZ által egy Daonella Lommeli példányon megfigyelt keskeny kidudorodásra emlékeztet, melyet ő mellső fülnek tekintett. A héj hossza MOJSISOVICS szerint 19 mm, 9 mm magasság mellett. A Daonella Lindströmi díszítése kétségenkívül' hasonlít a D. gaderana és a D. esinensis-éhez, kissé hosszabb azonban az előbbinél és sokkal egyenlőtlenebb oldalú az utóbbinál. MOJSISOVICS-al megegyezően meggyőződhettem arról, hogy LINDSTRÖM által a spitzbergeni triászból leírt Halobia Lommeli egy része a D. Lindströmi Mojs.-hoz tartozik. Ezenkívül a Halobia Lommeli ÖBERG is kétségenkívül a D. Lindströmi-hez való. LINDSTRÖM és ÖBERG eredeti anyagának beküldéseért HOLM G. úrnak tartozom köszönettel. Lelőhelyei: Eisfjord és Sauriehook, Spitzbergen. Daonella Lommeli MOJS. IV. tábla, 15—16. ábra. 1841. Halobia Lommeli W ISSMA^N : in M ÜNSTER Beiträge, IV, 22. oldal, 16. tábla, 11. ábra. 1851. » » E. v. E ICHWALD : Naturhistor. Bemerk, auf einer Reise durch die Eifel Tirol etc., 104. oldal, II. tábla, 1. ábra. 1858. Posidonomya Lo7)imeli A. STOPPANI: Pétrifications d'Esino, 93. oldal, IV. tábla, 6. ábra. 1874. Dao7iella Lommeli E. v. Mojsisovics: Üb. d. triad. Pelecypodengatt. Dao7iella und Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A. VII. kötet, 2. füzet, 19. oldal, II. tábla, 13., 14. ábra. 1878. Halobia Lo7nmeli R. LEPSIUS: Das w'estl. Südtirol, 356. oldal, II. tábla, 4.ab ábra.
