A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 59 mutat, melyek meglehetősen messze állnak egymástól. Ezekhez mindkét oldalon néhány szorosabban álló mély barázda csatlakozik, melyekhez egy csoport még szorosabban álló barázda járul. A záros perem közelében úgy elől mint hátul egy-egy alig bordázott, majdnem háromszögletű area látható. A középső elsődleges barázdák által bezárt széles bordák 1—7 másodlagos barázda által továbbosztottak. Ez a díszítés rendkívül emlékeztet a D. hungarica-m, a mely faj azonban rövidebb. Lelőhelye: Ezt az alakot a Gader-(Abtei-)völgyben találtam Pedrazes közelében fekete bitumenes meszekben hungarites-ekkel és kagylókkal. Daonella gaderana var. pseudoarctica KITTL n. f. II. tábfa, 16. ábra A Daonella gaderana-va\. együtt egy daonella jön elő, melynek alakja vele megegyezik, díszítése azonban eltérő, a mély radiális barázdák egészen hiányzanak. Bordázottságának elemei ugyan változó méretűek, de nagyjában mégis az egyformaság benyomását teszik. A Daonella pseudoarctica alakra és díszítésre nézve a D. arctica-koz hasonlít, de nem azonos vele. Ez utóbbinál a hátsó záros perem közelében a héj először keskeny sávban homorú, azután széles kónikus dudorodásba megy át, a míg a D. pseudoarctica-nk\ ez a dudorodás hiányzik. Ha a D. pseudoarctica-i oldalvilágításban nézzük, akkor a radiális díszítésnek csoportokban való elkülönülésének nyomait vesszük észre, a mi a D. gaderana-nk\ jellegzetesen van kiképezve. Azt hiszem ennélfogva, hogy a D. pseudoarctica, melyet eleinte önálló fajnak tekintettem, legczélszerűbben a D. gaderana varietásának tekintendő. A Daonella gaderana ez a messzemenő variácziója mindenesetre nagyon tanulságos, az ebből levonható tanulságok más fajoknál is tekintetbe veendők. Lelőhelye: Gadertal Predazes mellett fekete kagylósmészben. Daonella arctica MOJS. 1874. E. v. MOJSISOVICS: Über d. triad. Pelecypoden-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. der k. k. Geol. R.-A., VII. kötet, 2. füzet, 21. oldal, II. tábla, 4. ábra. Körvonala haránt megnyúlt, trapezoidálisan lekerekített, a héj viszonylag domború, a búb a héj első harmadában fekszik, a teknő a közepe mögött a legmagasabb, fiatal példányoknál a hátsó harmadban. A záros perem laposan felhajlott. A bordák erősek, mint a Daonella Sturi-nk\, szabálytalanul osztottak, helyenként csoportosak, a záros peremek felé legyöngülök. A részbordák legömbölyítettek, elől szélesebbek és kevésbbé osztottak. Ez az alak a Daonella Sturi-val genetikus összefüggésben látszik lenni. Domborúsága és szélesebb bordái által tér el tőle. Lelőhelye: DRÄSCHE R. a Spitzbergákon a Rendyrdal fekete meszeiben gyűjtötte. A faj szintje nem lehet sokkal fiatalabb a kagylómésznél.