A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 60 Daonella radiosa KITTL n. f. II. tábla, 6—8. ábra. A Daonella radiosa körvonala hosszan megnyúlt, kevés (11 —13) széles radiális bordája és közepes szélességű bordaközi barázdája van, melyek a búb közeléig érnek. A bordákon rendesen 1 —2 másodlagos barázda látható. Hátul, a záros perem közelében majdnem szabályszerűen egy széles, lapos kúpalakú dudorodás jelentkezik. Fiatalabb példányai nagyon hasonlítanak a Daonella Sturi-hoz, bordái azonban nagyon vastagok; nagyobb példányoknak igen széles, csoportos bordái vannak, köztük széles és mély intercostális barázdákkal. A széles intercostális barázdák a D.esinensis SAL.-ra emlékeztetnek, a csoportos bordák pedig a D. Lommeli WissM.-ra, a mely alakon majdnem épp úgy vannak kiképezve, mint a D. radiosa-o. Ez a faj egy hosszan megnyúlt alapformához, esetleg a Daonella Sturi-hoz áll közel és a D. Lommeli-hoz vezet; díszítése azonban nem olyan változatos, mint a D. Lommeli-é. A D. radiosa rokonsagban lehet a D. esinensis-seA is, melynek bordázottsága a D. Sluri-hoz mutat közeledést, de valószínűleg kissé fiatalabb rétegekből való, mint a D. radigsa. Lelőhelyei: Az originálisokat LÓCZY LAJOS a Recsekhegyen, Hidegkút közelében gyűjtötte a kagylómészből. Azt gyanítom, hogy viszonylag fiatal rétegekből (talán épp a Reitzi-horizontból) származnak. Ezenkívül 5 példány a Marmolata fehér meszeiből való, egy mély szintből. Daonella Marmolatae KITTL n. f. II. tábla, 9. ábra. A faj körvonala erősen megnyúlt, majdnem egyenes záros peremmel, ennélfogva a D. Sturi BEN.-hez hasonlít, konczentrikus barázdái révén is. Elől a záros peremen alig vannak bordák, a középső teknőrészen nagyon széles, finom csíkozott bordák láthatók, melyek néha kettéosztottak és finom intercostális barázdák által vannak egymástól elválasztva. Hátul ezek a barázdák közelebb vannak egymáshoz, a bordák itt keskenyebbek és sűrűbben állnak. A prodissoconch határozottan előálló. Lelőhelye: Marmolata. Daonella esinensis (SAL.) II. tábla, 10—12. ábra. 1895. Halobia esinensis W. SALOMON : Geolog, u. paläont. Studien d. Marmolata. Palaeontographica. 42. kötet, 114. oldal, IV. tábla, 47—49. ábra. SALOMON töredékeket ír le, melyek a Daonella Lommeli-íoX számosabb és nagyon széles intercostális barázdák által különböznének. A bordacsoportok tehát kevésbbé szélesek. A bordák és barázdák másodlagos osztódást mutatnak, a mi a D. Lommeli-néA állítólag hiányzik. A straszburgi és a bécsi udvari múzeumban tökéletesebb példányok vannak, melyek az előbbi példányainál levő feljegyzés szerint a Monte Codeno ÉK-i kifutójáról, az Esinoról Montecodeno-ra vezető útról valók. A Daonella esinensis a D. Sturi-hoz áll közel, de egészen önálló. Rendszerint egy hátsó radiális dudorodás (fül ?) is fellép.
