A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 53 hosszú és egyenes. A bordázottság számos, a búbhoz közel jutó, rendszerint kétszer, ritkábban háromszor osztott radiális bordából áll. Az első kettéosztás a búb közelében van, a második a búb és a teknő pereme közötti távolság felében, néha azonban hol a búbhoz, hol a peremhez közelebb. A részbordák keskenyek, vagy egyenlő szélességűek, vagy elől szélesebbek, mint hátul. Elől egészen a záros peremig érnek, a hátsó záros peremnél egy szektorszerű szegély szabadon marad. Egy a búbtól 15 mm-re fekvő növekedési csíkon a borda megtörése látszik. Mellső fül nem ismerhető fel, a hátsó háromszög azonban, 30°-os szektort zárva be, erősen kidudorodott, számos radiális bordával bír. A hátsó fülszerű képződmény ezt a daonellá-1 élesen megkülönbözteti a többi hasonló daonella-AakXóX, a melyek közül első sorban a Daonella indica kerülhet szóba. Ezen fajnál azonban hiányzik a hátsó fül. E faj körvonala és hátsó füle noricumbeli fajokra emlékeztet, mint a Halobia IViereri és Halobia norica, csak hogy díszitése eltérő. Az előttem levő példányok mellső záros pereme nem egészen tökéletes, úgy hogy a mellső fül jelenléte és ennélfogva a hcilobiák-hoz való tartozóságuk nincs egészen kizárva. Az eddig ismert példányok alapján, a mellső fül hiányát kell feltételeznünk. Lelőhelye: Az ide sorolt tökéletlen héjak a füredi mészből valók Szentantalfáról (Borozóhegy); esetleg a veszprémi meszekben (raibli-rétegek?) Lecanites Lóczyi-xA együtt előjövő töredékek szintén ide tartoznak. Daonella cassiana MOJS. IV. tábla, 1. ábra. 1841. Avicula striata , GRAF MÜNSTER: Beiträge zur Petrefaktenkunde. IV.,* 78. oldal, VII. tábla, 20. ábra. ? 1843. Pecten multiradiatus A. v. KLIPSTEIN: Beiträge zur geolog. Kenntnis der östlichen Alpen I., 250. oldal, XVI. tábla, 10. és 14. ábra. 1868. Halobia Lonnneli D. S TUR : Eine Exc. i. d. Umg. v. St. Cass. Jahrb. d. k. k. G. R.-A. 553. old. 1868. Monotis salinaria STÜR: 1. cit. 553. oldal. 1874. Daonella cassiana MOJSISOVICS: Über d. triad. Pelecyp.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A., VII. kötet, 2. füzet, 10. oldal, I. tábla, (2, 3) 13. ábra. 1895. Daonella cassiana A. BITTNER: Lam. d. alp. Trias; Abh. d. k. k. Geol. R.-Anst., VIII. kötet, 1. füzet, 78. oldal, IX. tábla, 16. ábra. > 1895. Halobia cassiana W. SALÓMON: Geol. u. pal. Studien üb. die Marmolata; Palaeontograph. 42. kötet, 115. oldal, V. tábla, 9—10. ábra. BITTNER szerint e faj 30—40 bordával bír, melyek szabálytalanul osztottak. Különösen feltűnőek az elől levő szélesebb bordák. Két példány, melyet MOJSISOVICS Daonella cassiana-nok rajzol le (2. és 3. ábra), a Feuerkogelról való és a D. styriaca dúsabban bordázott varietásához tartozik. Már BITTNER 1 felismerte ezt, ő egyenesen D. slyriaca-nak határozza meg őket. Bármennyie szokatlan eljárás egy fajnak éppen legtökéletesebb originálisait belőle kizárni, nincs egyszerűbb módja, hogy kiküszöböljük azt a tévedést, mely a Feuerkogelról (Kainisch 1 A. BITTNER: Trias Brach, u. Lamellibr.; Himalayan Fossils. Palaeont. Indica. XV. sorozat, III. kötet, 2. rész, 35. oldal.
