A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
54 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 54 bei Röthelstein) való néhány daonella-^élákoyoak cassiani daonellák-kai való összefoglalásában áll. A mint már BITTNER megjegyezte, ez a faj még mindig nem eléggé pontosan ismert, ezért egy szokatlan nagyságú cassiani példány rajzát közlöm. A Daonella cassiana teknője hosszabb magasságánál; a haránt-tojásdad körvonal többnyire egyenletesen lekerekített, nagy példányoknál azonban, mint ez az I. tábla IV. ábráján látható, a hátsó oldal letompított. Ugyanezen példány több díszítésbeli sajátsággal bír, melyeket ki kell emelnünk. Az eddig leírt D. cassianapéldán} roknak ívelt radiális bordái vannak, a melyeknek legtöbbje a búbhoz nagyon közel, egyszerűen elágazik. Az itt ábrázolt példánynál ez úgyszólván összeesik a bordák fellépésével; kettősbordák keletkeznek, melyek részben egyszerű bordáknak benyomását keltik Ezek a részbordák, miután tovább nem osztódnak, a teknő peremén viszonylag szélesek. Különösen szélesek a mellső teknőrész bordái; 3—4 sekély barázdával bírnak, úgy hogy bordacsoportok kiképződésének látszanak. A nagy és kis héjaknak ez az eltérő kiképződése több más Daonella-fajnál is látható és jól megfigyelendő. E szélesbordájú példányokkal szemben állanak keskenyebb és erősebben osztott bordával bírók. Ilyeneket St. Cassianról ismerek. Ezekhez csatlakozhatnak — helyes meghatározást feltételezve — SALOMON által a Marmolatáról Halobia cassiana néven leírt példányok. RENZ C. 1 is említ Daonella cassiana-X Görögország triaszképződményeiből; de nála nem az itt körülírt fajról van szó. RENZ nyilvánvalóan a MOJSISOVICS által tévesen D. cassiana-hoz sorolt erősen bordás D. styriaca varietást érti és ezeket WICHMANN timori gyűjtéseiben vélte felismerni. Ezek az utóbbiak azonban, a mint már WANNER kimutatta, a Halobia Wiclwianni-hoz sorolandók, a miből az is következik, hogy bordázottságuk a D. styriaca-nak vélt példányokéval (= D. vagy H. Wichmanni) annyira megegyező. Jelenleg nem tudom eldönteni, hogy RENZ minő daonellá-kat vagy halobia-kat írt le Görögországból Daonella cassiana-nak. Ha BITTNER indítványára a D. parthanensis-X mint külön álló fajt eltöröljük, akkor az eddig D. parthanensis-nek meghatározott anyag egy része a D. cassianahoz sorolandó. A D. cassiana azonban szintén tökéletlenül ismert, úgy hogy egy ilyen áttolással nem sokat nyerünk. Lelőhelyei: A D. cassiana típusai a st. cassiani stuores márgákból származnak. Esetleg Gross-Reiflingről, a Salza torkolásától való erősen összenyomott példányok is ide tartoznak. A magyarországi triászból a Tamáshegyről (Balatonfüred) vannak példányaim, melyek a valódi D. cassiana-Xő\ alig lesznek elválaszthatók. Daonella (?) latecostata KITTL n. f. IV. tábla, 4. ábra. Több, tökéletlen megtartású daonella- vagy halobia-példány fekszik előttem, melyek következő jellemvonásokkal bírnak. 1 Daonella cassiana in C. RENZ : Über Halobien und Daonellen etc. Neues Jahrbuch 1906, I., 33. oldal.
