A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 50 Lelőhelyei: FRECH F. 1 ezt a fajt a sólyi fenyőerdőből említi. Azok a példányok, melyeket a lelőhelyről kaptam, meg nem határozható töredékek. FRECH is azt írja, hogy biztos meghatározásuk a rossz megtartottság következtében ki van zárva. A D. Taramellii típusosán úgyszólván csak Dél-Tirolból ismeretes. A PuflerSchlucht Grödennél, a hol egy padban tömegesen fordulnak elő, szolgáltatta az originálisokat. Ezenkívül egy Fornatscheról (Wengen mellett) való példányt sorolok ide. D. vixauritá-xoX együtt a reiflingi mész kovás padjaiban egy nagyon összenyomott Daonella fordul elő, melyet a D. Taramellii-XöA nem tudok elválasztani. Egy nagyon tökéletes példányom a Seiseralperól való; ez a Puflerschluchtban is előforduló viszonylag széles bordájú válfajhoz tartozik. TORNQUIST 2 ezt a fajt a San Uldericoi (Tretto) subnodosusos rétegekből írta és ábrázolta le. De a lerajzolt példányok csak töredékek, miért is ez az adat nem tekinthető egészen biztosnak. Egy Daonella cf. Taramellii-X említ FRECH 3 a Gartnerkofel-ről. A wieni földtani intézet gyűjteményében ez a faj Andraz mellől Rucavárói is képviselve van egy Bánderkalknak jelzett példányon fiókpéldányokkal. MOJSISOVICS szerint a faj szintje a legfelsőbb buchensteini rétegekben van. SZONTÁGH T. és ROZSLOZSNIK P. ezt a fajt a Bihartól DNy-ra Borz-nál gyűjtötték barnás és vöröses márgákban. Daonella Frami KITTL. 1907. E. K ITTL : Die Triasfossilien vom Heureka Sund. Rep. of the 2d arct. exped. in the Fram. No 7, 13. oldal, I. tábla, 5. és 6. ábra. A Daonella Frami leírásakor a D. indieá-voX szemben megállapítottam, hogy ez utóbbinak bordái továbbmenően osztottak, mint az előbbié. Azóta felismertem, hogy ilyen különbségnek nem lehet nagy fontosságot tulajdonítani. Ennélfogva a D. Frami a D. indicá-hoz közelebb áll, mint azt korábban feltételeztem. Továbbá a D. Frami a D. tyrolensis-kez is közel áll, a mit szintén nem ismertem volt föl, mert ez utóbbi fajnak nagy elterjedtsége és variácziói akkor nem voltak annyira ismeretesek. Mindamellett a D. Frami bordázottsága sokkal erősebb, mint a többi fajé, melylyel fentebb összehasonlítottuk, úgy hogy már ennél az oknál fogva is ajánlatos külön nevét megtartani. Ehhez járul még a kissé ferdébb körvonala és búbjának előretoltabb helyzete. Lelőhelyei: A Daonella Frami az alsó ladini horizontok egyikében látszik előjönni. Legelőször a Heurekasundról írtam le. De a Spitzbergákról (Kap Thordsen az Eisfjordben) is ismeretes egy szürke palából. Ide tartozik még LINDSTRÖM A.-nak a stockholmi földtani intézet gyűjteményében levő eredeti példánya, a ki azt Halobia Lommeli-nak írta le (Kongl. Vetensk. Ak. Handl. VI. k., 6. f., II. tábla, 8. ábra). 1 A werfeni rétegek vezérkövületei és Függelék. A Balaton tud. kutat, eredm. I. k. Palaeontologia. 1900. 2 TORNQUIST : Neue Beitr. z. Geol. und. Pal. d. Umgeb. v. Recoaro und Schio. II., Die Subnodosus-Schichten. Ztschr. d. deutsch, geol. Ges., L. K. 1898. 674. old. XXIII. t. 5—6. ábra. 3 F. FRECH: Die karnischen Alpen. Halle 1894. 394—410. oldal.
