A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 396 Daonella indica BITTNER-hez. Feltűnő azonban, hogy a mindkét oldalon a záros peremig érő bordázottság mellett elől, a záros perem alatt egy szélesebb, osztatlan borda látható, a melyet mindkét oldalán egy barázda határol, melyek közül az alsó kissé mélyebb, mint a lejebb következők és mint az ezen borda és a külső záros perem között fekvő. Egyidejűleg a záros perem elől és hátul kissé felhajlott. Ilyképen a mellső záros peremen egy feltűnőbb bordánál-: fellépése egy mellső fül kiképzésére való hajlandóságra mutat. Hasonló jelenségeket, ha nem is ennyire határozottan és csak egyénileg fellépően, a Daonella Lommeli-néA is észleltem. Lelőhelyei: A Daonella indica vízszintes elterjedése Timortól Indiában Európáig tart, a hol már több helyről ismeretes. Indiából BITTNER a fajt a kagylósmész fekiijéből írja le. WANNER A. Timorból írja és rajzolja le. 1 Az Alpokban több lelőhelyet, a honnan D. parthanensis-i írtak le, helyesebben a D. indicakoz kell tenni, így az unter-höfleini előjövetelt, a hol különben D bulogensis is fellép. Innsbrucktól északra a wettersteini meszekben (Arzler Scharte és Höttinger Alpe) egy a D. indica-UA alig megkülönböztethető Daonella lép föl; talán a teknők kissé alacsonyabbak. Déli Dalmácziában, Mazictól DK-re BUKOWSKI G. a Dzurmani rétegek (cassiani szint) felső részében daonelIákat gyűjtött, melyeket részben D. cf. parthanensis-nek, részben D. indica-nak határozott meg. A variabilitása nagyon nagy, mindazon alakok láthatók, melyeket BITTNER a D. indica-nál felsorol. Olyan alakok is látszanak köztük lenni, melyek a D spitiensiskez vagy a D. bulogensiskez állnak nagyon közel. Ezen dalmácziai előfordulás kétségtelenül a D. indica-hoz állítható, annál inkább, mert a mint BITTNER megmutatta, a parthanensis elnevezés elejtendő. A magyarországi triaszképződményekből (tridentinusos mész) D. indica vagy egy nagyon közelálló alaknak részben nagyon is hiányos példányai a következő helyekről ismeretesek : Hangyáserdő Szent-Antalfánál, Forráshegy Felsőörsnél, Monoszló Alsó-Erdőnél. Daonella cf. indica BITTN. 9. és 10. ábra. BÖSE E. kézirati feljegyzései szerint a Latten hegységben a ramsau-dolomit legfelső részében halobiákat gyűjtött, melyeken sem mellső fül, sem hátsó háromszögletű mező fel nem ismerhető, tehát a Daonella-génuszhoz sorolandók. A fiatal példányok körvonala széles, az idősebb példányok azonban épp oly szélesek, mint a milyen hosszúak. A radiális bordák rendszerint egyszerűen elágazottak, a másodlagos bordák viszonylagosan keskenyek és laposak. A záros peremek közelében legyöngülnek. A lattenhegységi példányok a D. indicakoz állnak legközelebb, a melytől csak a kissé finom bordák és a gyorsabb magasságbeli növekedés által különböznek. BÖSE a lelőhelynek a ramsau-dolomit legfelső részébe való tartozóságát előbb kétségesnek tekintette. Közleményeiben BÖSE azt írja, hogy a szóbanforgó Daonella1 Neues Jahrb. f. Min., Beil. Bd. XXIV, 1907, 202. oldal, IX. tábla, 8—9. ábra, X. tábla, 2—3. ábra.
