A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 29 bordák, a hátsó bordátlan, vagy alsó részében néhány felfelé gyengülő bordával bír. Egyes fajoknál (D. gosaviensis) határozott széles gerinczczel bír vagy egy hosszúkás dudorral {D. Moussoni). A halobiák-nál gyakori kidudorodása a hátsó areának a daonellák-nál is előjön, különösen látható ez a D. esinensis és a D. apertanál Az igaz, hogy ez az utóbbi két faj generikus helyzete még nincs tisztázva. Kétségtelen, hogy a daonellák-nak linearis ligamentumuk volt. Egyes ritka esetekben, a záros peremre merőlegesen álló lineáris areát találunk, a mi a ligamentum külső helyzetére mutat. ROTHPLETZ egy Daonella Lommeli-\ ír le, a melyen a ligamentumbarázda a belső oldalon van. Az azonban, hogy ezen barázda éppen a ligamentumnak volt-e szánva, vita tárgya lehet Nem nagyon valószínű, hogy a Daonella-gé\-\us7, külső és belső lineáris ligamentummal bírt volna. Ilyen irányú megfigyelések nagyon nehezen eszközölhetők, mert a héjak vékonysága és a konzerváltságuk állapota erre nagyon kedvezőtlen. 1874-ben MOJSISOVICS a Daonella-génuszt három csoportra osztotta: 1. A Daonella Moussoni csoportja: a záros peremnél nincsenek bordák; 2. a Daonella tyrolensis csoportja: a bordák nincsenek csoportokban, egészen a záros peremig érnek; 3. a Daonella Lommeli csoportja: a bordák csoportokban vannak. Ez a beosztás ma már nem felel meg, csak a Daonella Lommeli csoportja látszik a csoportos bordák által jellemzett természetes csoportnak lenni. A két első csoportnevet is fenn lehet tartani; de a legtöbb, MOJSISOVICS által a D. Moussoni csoportjába helyezett alakot, magának a D. Moussoni kivételével, máshová kell helyezni. A ma ismert alakok között néhány genetikus sorozat mutatkozik, de még nem lehet teljesen kielégítő csoportosítást elérni. Itt egy olyant választottam, mely a leghasonlóbb alakokat foglalja össze. Következő csoportokat különböztetem meg: 1. A posidon oid-alakok csoportja, a mely csak gyenge radiális skulpturával bír, három alcsoporttal; 2. a Daonella Moussoni csoportja gyengébb, gyakran csak a teknő közepén kivehető radiális skulpturával; 3. a Daonella tyrolensis csoportja határozott radiális bordákkal, melyeken rendesen egy vagy két barázda látható és rendesen a záros peremig érnek; 4. a Daonella Sturi és Daonella Lommeli csoportja csoportos bordákkal és haránt megnyúlt alakkal; 5. a Daonella grabensis csoportja finom, határozatlanul vagy egyáltalán nem csoportosított bordákkal; 6. a Daonella Pichleri csoportja messze előre tolt búbbal; 7. a Daonella lamellosa csoportja, melyet a héjnak főleg konczentrikus skulpturája jellemez; 8. izolált és kétes alakok csoportja. 1. A posidonoid Daonella alakok csoportja. Az itt megkülönböztetett alcsoportok a következők: a) a Daonella Böckhi MOJS. és Daonella obsoleta MOJS. alcsoportja a kagylósmészből. Ide tartozik még a Daonella phaseolina;