A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
fíako nyi triász- lame/libranchiatá k. dek lehajlása hasonlókép bordanélküli, majdnem egészen lapos, csak a közepén van radiális barázda nyoma. A bordák simák, növedékvonalak nélkül. A héj külső' felületéről mindkét fül ide látszik, a hátsó valamivel nagyobb, mint az első, a melynek külső pereme a mellső peremmel egy vonalba esik, míg a hátsó a záró-peremen könnyedén előrehúzott, úgy hogy a hátsó perem ez alatt gyengén kivágva mutatkozik. Mindkét fület bemélyedés választja el a héjtól, s hasonlókép elhajlott, de ugyanabban a síkban fekvő háromszögű karélyt képeznek; ezek simák, nem bordázottak. A bordák száma a búbon ugyanaz, mint a peremen, s valamennyien egyszerű bordák. Ezt a lirndt nem vonatkoztathatom a kagyló-mésznek azokra az ismert fajaira, a melyek között a Lima striata még a leghasonlóbbnak látszik, azonban sokkal több bordája s kívülről nem látható mellső füle folytán különbözik, míg a L. costata ismét bordázottságának módja által tér el. A kagyló-mész ezen fajai nagyságukban is igen különböznek. Az Esino-mész és a Cardita-rétegek kis Urnáinak egyike sem egyezik, még csak távolról sem az itt leírt fajjal. Még legközelebb látszanak ehhez állani a Himalaja triászának bizonyos kicsiny limái. B. II. b) Ladin-emelet. A hajmáskéri Téthegy myoconchás-lumachellái. A Tridentinus-szint mélyebb fekveteiben Hajmáskér mellett, a Tóhegyen helyenkint fehéres lumachella található, a mely csaknem egészen myoconcha-héjakból áll, a melyekhez csak szórványosan kevervék egyes más conchyliák. Myoconcha gregaria nov. spec. VII. tábla, 20—23. ábrák. Ez a faj tetemes nagyságú, vannak 65 mm. hosszaságúak, sőt hosszabbak is. Sajnos, ezeket a nagy darabokat nem szabadíthattam ki a kőzetből és csak a kisebbeket rajzoltathattam le. E mellett a héj könnyen lepattogzik, úgy hogy többnyire csak kőmagvakkal van dolgunk. A héj felületén csak kevés borda van, a melyek közül a diagonális borda néha kissé erősebbnek látszik, mint a többiek. Alatta, illetőleg előtte legföljebb csak egy, fölötte vagy mögötte még két vagy három borda is állhat. A bordák a különböző példányokon különböző erősek, egyeseken igen gyengék, másokon még a kőmagvakon is világosan látszanak. Növedék-vonalai vannak, melyek néha közben fekvő barázdákkal ellátott kötegszerű, széles, lapos, koncentrikus bordákká csoportosulnak; a növedékvonalak a diagonálisvagy gerinczboidán világosan szögletbe hajlanak és a borda taréját néha gyöngéden pikkelyessé teszik. A hátsó, illetőleg felső záró-perem hosszában hosszú, kifelé szögletesen határolt areola fekszik. A kőmagvakon a hegyes búb alatt a myoconchák j el legzően elhatárolt mellső izombenyomata lép elő. A bal teknő záró-peremén, az igen hosszú oldali fog, különösen a hátsó vége felé árokszerűen kitágult barázdát hagy hátra (a VII. táblán tévedésből a 22. ábra jobb teknőjére van ez rajzolva). A Myoconcha gregariát bordáinak csekély száma eléggé jellemzi és minden ismert
