A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták

Bakonyi triasz-lamellibranchiaták. 79 kalkablag, d. Alpen 1868., 42. old., IV. tábla, 14. ábra) Hidegkútnak ez az alpesi tarka-homokkőbeli alakja minden körülmények között saját nevet érdemel, minthogy a rokon alakoktól kerületében tetemesen különbözik. A diagonalis gerincz csak a búb közelében szokott kissé világosabban előlépni, a héjnak e mögött fekvő udvara mindig világosan a közép felé van sugarasan bebarázdálva, a mi ezt az alakot vele együtt előjövő Myacites Fassabisis var. brevis-tői igen könnyen megkülönbözteti. A kőmagvak ezen felül mindig világosan mutatják a barázdát a búb előtt, a mely a mellső záróizom támasztóléczének felel meg (3., 4., 5., 6., 9. ábrák). Bizonyos változatossága természetesen ennek az alaknak is van, a melyet határozottan a M. orbicularis kagylósmészbeli-faj elődjének tekinthetek, akár közvetlenül ettől származik, akár hogy az efféle typust már a Tarka-homokkőben rokon alakok váltották föl, és másodszor keletkezett a Kagylósmészben, a mi azonban a korban oly kevéssé különböző szint mellett alig tehető fel. Ezen alak alatt vannak Hidegkútról olyan példányok, a melyek ép oly jogosan, egész határozottan M. orbicularis gyanánt jelezhetők. Myophoria fallax SEER. var. subrotunda n. Ezt a 74. oldalon már leírt és a VIII. tábla 29, 30. ábráin lerajzolt alakot, kéziratom befejezése után, a hidegkúti faunában is megtaláltam egy magános teknő képében. Myalina cfr. vetusta BEN. IX. tábla, 25—27. ábrák. Ha ez a kis alak talán fajilag nem is teljesen azonos a Myalina vetustd-vA, mégis mindenesetre ehhez csatlakozik leginkább. A mellső peremnek talán kissé különböző körrajza van, mindenekelőtt a búb alatt kissé mélyebben kiszegélyezett, továbbá kissé erősebben előretolt, mint a typikus Myalina vetusta BEN., a mely _ tetemesen nagyobb is. Talán ajánlatos volna a magyar alakot minor varietas gyanánt elkülöníteni. A teljesen ki nem szabadított darabokat igen könnyen fölcserélhetnők a Gervilleia pannonica új fajjal, a mely azokkal együtt található. Pseudomonotis hinnitidea BITTN. var. IX. tábla, 47—56. ábrák. Jahrb. d. geolog. R.-Anst. 1898, 716. old., XV. tábla, 9., 10. ábrák. A Ps. hinitidea m. kissé nyúlánkabb változatául óhajtottam tekinteni egy bordázott és tüskés Pseudomonotis-1, a mely Hidegkúton nem épen ritka. A főbordák száma mintegy 10, a melyeknek tág tereibe egy, néha két mellékborda ékelődik közbe. Egyes példányoknak több, másoknak ismét (50. ábra) kevesebb bordájukvan. A bordák tüskéket viselnek, a melyek természetesen a kőmagvakon (47, 48, 49. ábrák) nem láthatók, e helyett azonban a héj lenyomatain (49. ábrán alul és az 50., 51., 52. ábrákon) igen világosan látszanak. A jobb teknő csak kevéssé domború, majdnem lapos és födélszerű (53—56 ábrák), s változó erősségű sűrű bordázott-