A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
80 Bakonyi triász lamellibranchiaták. sága van; különösen erős a bordázottsága a füleken, különösen pedig a byssusfülön, míg a nagy, bal teknő fülei csak gyengén bordázottak. Ennek a két, oly különbözően díszített teknőnek együvétartozása kétségtelen, minthogy ugyanabból a kőzetdarabból kerültek ki. A byssus-teknő (56. ábra) vápája erős, magas léczet mutat a byssus-fül belső határa gyanánt, és egy magas, a teknő felületére merőlegesen elhelyezett pánt-areát, ferde pántárok nyomával. A byssus-kiperemezés kívül mély árok gyanánt a búbig folytatódik. Az idézett helyen, az alsó-ausztriai Miesenbach-völgyből leírt Ps. hinnitidea csak abban különbözik, hogy egy kissé otrombább a hidegkúti alaknál, a melyről azt hiszem, hogy ezt közvetlenül ahhoz csatolhatom. Igen közel áll az idriai Pseudomonotis spec, is, a Jahrb. d. geol. R.-Anst. 1900. évfolyama 576. oldalán, a XXIII. tábla 4. ábrája alatt; különösen ez a teknő hasonlóan bordázott, mint a hidegkúti alak jobb teknője, a mi minden esetre a mellett szól, hogy ez nem az ugyanazon kőzetben előjövő Ps. Lipoldi-ho7.: tartozik (id. h. XXIII. tábla 3. ábra), a mely ismét szorosabb vonatkozásban van a hidegkúti Ps. Laczkói-xa\, a mint még erről szólni fogok. Pseudomonotis Lacskói nov. spec. IX. tábla, 33—41. ábrák. Ez a Hidegkúton nem ritka faj erősen egyenlőtlen teknőjű, és finoman bordázott. Bal teknője (33—38. ábrák) mérsékelten domborodott, a jobb (39—41. ábrák) egészen lapos, födélszerű. Záró-pereme aránylag hosszú, a kisebb példányokon (33., 34. ábrák) általában oly hosszú, mint a teknő hossza, sőt hosszabb (39. ábra), a nagyobb példányokon többnyire rövidebb. A búb erősen előre fekszik, úgy hogy a mellső záró-perem jelentékenyen rövidebb, mint a hátsó. A rövid mellső fül a héjtól élesen el van különítve, míg a szélesebb hátsó fül meglehetős lassan fejlődik ki a héjból (a 36. és 38. ábrákon a hátulsó fül a rajzban túlságos élesen van elhatárolva). Ez különösen a bal teknőre áll, a melynél a búb a záró-perem fölött kissé előlép, a mi a laposabb bal teknőn nincs meg. A hátsó fül ezen a teknőn is alig van élesen elkülönülve a teknőtől, csak egy kissé fekszik mélyebben, mint ennek főfelülete (a mit a 40. ábra nem épen szerencsésen mutat), míg a mellső vagy byssus-fület mély barázda választja el a héjtól. A hátsó fül és a héj többi része között is azonban, ezen a fajon, a hátsó-perem nagyon mélyen van kiszegélyezve, mi által a hátsó fül felülete tetemesen redukálódik és a záró-perem hegyesen előrehúzva mutatkozik. A 38. ábrabeli példányon a csúcs egy részének hiányozni kellett, de ez a darab is kiválik a többitől a héj hátsó radiális beöblösödésének nyomával, jóllehet ez fajilag azoktól nem választható el. A héj felületét számos finom, elmosódott borda födi, a melyek közbeiktatás útján szaporodnak. Mindkét teknőnek megvan ez a bordázottsága, a mi néha a kőmagvakon is található; megjegyzendő, hogy a legtöbb példány kőmag, a 40. ábra azonban a héjfelület lenyomata. Az eddig leírt fajok közül alakunknak egyetlen közeli rokona a nemrég ismertetett (Jahrb. d. g R.-Anst. 1900., 576. old., XXIII. tábla 4. ábra) Ps. Lipoldi m. Idriából. Ennek ugyanaz a bordázottsága, mint a Ps. Laczkói-nak, azonban az alpesi fajnak csak egy példánya ismeretes, és ez annyira különbözik a magyar alak általános typusától, hogy ennek a két alaknak az egyesítésére még csak gondolni sem lehet. A magyar fajnak csak egy olyan példánya van (38. ábra), a mely némileg a
