A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
28 Bakonyi triász lameliibranchiaták. lett (id. műve V. tábla, 1. ábra) a raibli fajnak sokkal kisebb ferdeségű darabjai is vannak, úgy hogy HAUER ábrázolt alakja középen áll ezek között és a sokkal ferdébb veszprémi példányok között. Kevésbbé ferde alakot, mint HAUER 1. ábrája, WÖHRMANN az északalpesi Carditarétegekből ábrázol. Ezért is ajánlatos, hogy a veszprémi darabokat a Gervilleia Bouéi-Xö\ fajilag el ne válaszszam. A 7. ábrámon lerajzolt jobb teknő kőmagváról megjegyzem, hogy ezen a nagy hátulsó izombenyomatot és a köpenyszegélyt egész világosan fölismerhetjük. A pántudvar lenyomatán még hat ligamentum-árok ismerhető föl; a héj mellső peremének leveles megvastagodása a mellső fül alatt szintén látható. A bal teknő különösen a búb tájékán erősebben előredomborodott, mint a jobb teknő. Ez határozottan épen így van a raibli fajon is, habár HAUER azt mondja, hogy a Perna Bouéi váza egyenlő teknőjű; a HAUER 2. ábráján lerajzolt darab azonban, határozottan egyenlőtlen teknőjű, habár nem is olyan nagy mértékben, mint ezt a rajz mutatja. TOMMASI A.: «Rivista della fauna Raibliana del Friuli» munkája 24. lapján a HAUER-féle fajnak erre a vélt egyenlőteknőjűségére hivatkozván, egy rokon egyenlőteknőjű alakra utal, a mely ennek daczára alig különbözik a Gerv. Boue'i-Xö\. Maga HAUER ezt a fajt pernának tekintette, habár azt is kinyilvánítja, hogy a gervilleiáklioz is tartozhatik; később WÖHRMANN helyesen a gervilleiákhoz sorozta. Ha a búb terminális állását, a mellső fül elcsenevészedését és a záróperemen a fogképződés hiányát szisztematikus értékű tulajdonságoknak tekintjük, úgy ezt a fajt föltétlenül gervilleiának kell neveznünk. Külön alnem felállítása, a miként ezt FRECH FRIGYES tette, a ki ezt a fajt az Odontoperna alnembe sorozta, fölöslegesnek látszik, a miként erre már WÖHRMANN ráutalt a Jahrbuch 1894. évfolyama 657. oldalán. Vonatkozással a gervilleiák vékony héjúságára, a mit FRECH hangoztatott, csupán a Gervilleia Hartmanni MÜNST. és Gervilleia aviculoides Sow. jurabeli fajokra bátorkodom hivatkozni, a melyek igen vastaghéjúak. Utalhatok továbbá GOLDFUSS 122. oldalán levő leírására is, a hol a Gervilleia jellegzése a következő szavakkal kezdődik: «A vastag héj». Nem bírom tehát megérteni, miként mondhatta FRECH FRIGYES a gervilleiát vékonyhéjúnak. A mi továbbá ennek a fajnak azt a héjalakjabeli nagy különbségét illeti, a mit a gervilleiával szemben FRECH különösen hangoztatott, úgy a most tárgyalt magyar változat, az obiiquior, ezt a különbözőséget tetemesen csökkenti. Egy olyan ferdénalakult Perna, világosan fejlett mellső füllel, észrevehetően különböző teknőjű héjjal és fogképződéssel a záró-peremen az uralkodó nézetek szerint még gervilleia. Csak a mellső fül és a záró-fogak elcsenevészedésével lesz pernávd. A számos kicsiny gervilleia között, a melyek a lombardiai Raibli-rétegekben a valódi G. Bouéi-X pótolni látszanak, a PARONA VII. táblája 2. ábráján levő Gervilleia Meriani STOPPANI áll legközelebb a magyar obiiquior változathoz. Ezeknek a lombardiai alakoknak határozott közeli rokonságuk, illetőleg odatartozásuk is a mellett szól, hogy a magyar alakot a Gervilleia Bouéi fajnál hagyjuk meg. Termőhelyei: Veszprém, Jeruzsálemhegy, a honnan kikerült héjas balteknőt az V. tábla 8. ábrája tárja elénk; a XII. profil Craspedodon Hornigii-X tartalmazó ú. n. Conchodonos-márgája, az innen való jobb teknő kőmagvát az V. tábla 7. ábrája mutatja; végül a Lánczi-dombból két silány megmaradású teknő került ki.
