A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
27 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. megvannak. A darab tehát biztossággal nem azonosítható a nevezett sct.-cassiani fajjal, a mely egyébként a sct.-cassiani rétegeknél fiatalabb képződményekben épúgy az Észak-, mint a Dél-Alpokban is előfordul (Jahrb. d. geol. R -Anst. 1894., 657. old.). Mindazonáltal az Észak-Alpokban a legnagyobb ritkaságok közé tartozhatik, mert WÖHRMANN 1889-ben megjelent munkájában nem említi ezt a fajt. PARONA a lombardiai Raibli-rétegekből csak egy példányt említ, a mit művének VIII. táblája 5. ábráján le is rajzol. Ez igen kis példány, a mely a valódi sct.-cassiani fajjal nem épen kétségkívül azonos. Minden esetre csupán a gyakori sct.-cassiani fajnak izolált utódja lehet, a hol ez a fiatalabb rétegekben föllép. A vörös Schlernplateau-lerakódások is, mint a Cassianella decussata lelőhelyei neveztetnek a raibli faunában. Erről a helyről a Strassburgi gyűjteménynek egy Cassianella példánya van, a melyet az első futólagos pillanatra Cassianella decussala-nak tarthat az ember; ez mindazáltal közelebb áll az Abhandl. XVIÍI. kötet, 62. lapján említett és a VI. tábla 13. ábráján a Cassianella avicularis MÜNST. bordázott mellékalakja gyanánt ábrázolt cassianelldlioz. Tehát lehetséges, hogy a raibli-rétegek Cassianella decussata előjöveteléről az adatokat kissé tágabb faj felfogás megmagyarázza, miként azt feltétlenül lehetségesnek látom, hogy a WöHRMANN-féle, a Jahrb. d. geol. R.-Anst. 1894., 657. oldalán az északtiroli carditarétegekből idézett Cassianella gryphaeata MÜNST. a valóságban Cassianella angusta m., a melyet magam is ismerek egy WÖHRMANN-ÍÓI idézett lelőhelyről, a Mieming mellett levő Jutenbachról és az Abhandl. XVIII., 61. oldalán ezt ki is fejtettem. Azt is gondolhatjuk, hogy WÖHRMANN az északalpesi alakot a C. gryphaeata összenyomott példányának tartotta; ilyenek a C. angustd-koz valóban igen hasonlók lehetnek. Termőhelye: Sintérdomb, világos dolomitban üreges lenyomat. Hoernesia cfr. Joanitis Anstriae KLIPST. spec. Egy balteknő egyetlen, rosszul megmaradt töredékét meglehetős biztossággal számíthatom ehhez a íajhoz. Ennek a fajnak, a mely különben igen elterjedt az Észak- és Dél-Alpesekben, az előttem levő veszprémi anyagban való ritkasága annál inkább feltűnik, minthogy ezt a fajt már BÖCKH JÁNOS: A Déli-Bakony geologiai viszonyainak leírásában, 1872-ben említi felső márgacsoportjából, így a 113. és 120. lapokon ; ez a faj mindazáltal a Bakonyban nagyon ritkának látszik. Termőhelye: Vámos. Gervilleia Botiéi HAUER spec. var. obliquior n. V. tábla, 7., 8. ábra. A raibli-rétegek G. Bouéi typusából nagy gervilleiákat Veszprémben eddigelé csak gyéren találtak, s a mik előjönnek, azokat nem lehet a typusos raibli alakkal azonosítani; azzal, a mely alakot HAUER FERENCZ állított fel. A különbség azonban még sem olyan nagy, hogy a rosszul megmaradt veszprémi daraboknak új fajnevet adhatnék, ezért jobbnak láttam, hogy ezt obliquior varietas gyanánt az alpesi fajhoz csatoljam. Megerősített ebben az a körülmény, hogy HAUER ábrázolt példánya mel-
