A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
22 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. másik 17.j mm. hosszú. Ezek, miként maguk a kiduzzadások is, a héjhoz simulnak és hegyeikkel itt-ott a legközelebbi soron túl kiállanak. A héj kerülete, különösen a búb és a mellső szárny tájékán, rosszul maradt meg, azonban az alak felületi díszítése oly jellegző, hogy azt egyedül ez után is fölismerhetjük. Termőhelye : kőfejtő, a IV. profil mellett, Veszprémben. Avicula spec, ex aff. Sturi BITTN. Abhandl. d. geol. R.-Anst. XVIII. köt., 69. old., VIII. tábla, 1—4. ábrák. Immár a sima avicula-íajokva térünk át. Mert nevezetes volna, ha ebben a faunában azok a mindenütt elterjedt, meglehetős indifferens alakok nem volnának képviselve, a melyeket előbb Avic. Gea ORB . gyanánt szoktak tekinteni, s a melyek leggyakoribb alakját későbben Avicula Sturi-nak neveztem. Valóban Veszprémből is van néhány darab előttem, a miket az Avicula Sturi, vagy pedig az ehhez közel álló Avicula Cortinensis m. és Avicula Cassiana m. formák valamelyikéhez kell soroznom, különösen bátorkodom itt a Sintér-domb dolomitos kőzetének egyik darabjára, egy bal teknőre utalni, a mely az Avicula Sturi fajhoz határozottan a legközelebb áll. Avicula cfr. Tofanae BITTN. Abhandl. d. geol. R.-Anst. XVIII. köt., 71. old., VIII. tábla, 9., 10. ábrák. Talán ehhez a fajhoz kell soroznom egy jobb teknő töredéket; ezt a fajt az jellegzi, hogy erősen nő a magasság irányában és aránylag kevéssé ferde. A veszprémi formának csupán csak a teknője domborodottabb, mint a tiroli formáé. Kevésbbé hasonlít ez a schlerni Avicula Kokeni WÖHRM. formához. Vagy még egy leíratlan forma ez. Termőhelye: Veszprém, VI. profil c rétegcsoportja. Avicula pannonica nov. spec. IV. tábla, 13. ábra. A két utóbbi fajon kívül a veszprémi faunának még egész sorozata van más alakokból, a melyek máig legnagyobbrészt ismeretlenek és a melyek nagyobb részt meglehetős feltűnő alakjukkal s tetemes méretükkel tűnnek ki. Ezek közül a leírandó fajok közül a legindifferensebb forma az Avicula Stuii csoportjától főként abban kölönbözik, hogy mellső szárnya sokkal erősebben fejlődött. A Sturi-csoportba tartozó formák között körrajza leginkább az Avicula caiulata STOPP , esinoi formához hasonlít (Abhandl. XVIII. köt., VIII. táb., 17., 18. ábrák), az esinoi fajnak azonban sokkal gyengébben fejlett mellső szárnyán kívül még sokkal meredekebb esése van a mellső oldalán, a mi különösen a jobb tekőn tűnik fel, a mely az Av. caudata STOPP .-nál, az Avicula-n szokatlanúl, igen tetemes domborodást mutat, míg fajunk jobb teknője feltűnően lapos. Az Avicula pannonica hátsó szárnya teljesen kifejlődött, csak kevéssé van kivájva s ebben a tekintetben az esinoi fajjal szemben semmiféle különbsége sincs.
