A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
13 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. Cardita spec, indet. A kisebb carditáktól., a miket a C. Pichleri fajhoz soroltam az imént, valószínűleg egy fajilag elütő és tetemesen nagyobb forma van előttem egy töredékben, a mely a Cserhát konglomerátjából került napfényre, nyilván arról a helyről, a mely nagy mennyiségű typikus sct.-cassiani brachiopodát szolgáltatott. Lehetséges, hogy ez a töredék a sct.-cassiani Cardita crenata fajhoz tartozik. Egy másik hely, a melyen egy nagyobb cardita föllép, a Sintér-domb dolomitja. Az egyetlen töredék azonban fajilag teljesen meghatározhatatlan. Megemlíthetem még azt is, hogy a karinthiai cardita-rétegek is tartalmaznak egy nagyobb méretű Cardita-fajt. Myoconcha spec. VIT. tábla, 25. ábra. A Sintér-domb dolomitjából kikerült kőmagvak csak arra elégségesek, hogy a myoconcha-nemnek ezen termőhelyen való előfordulását konstatálhassam. A kőmagvak formája a raibli Myoconcha Bassanii TOMMASI alakjára emlékeztet. Veszprém és Jutás között szintén előfordulnak olyan szabad, bekérgezett egyes teknők, a melyek a myoconcha ugyanezen fajára utalnak. A Myoconcha-nem tehát eddigelé igen szórványosan fordul elő a veszprémi márgában, tekintve azt, hogy a Déli-Alpesek egykorú szintjeiben ez a nem igen gyakori szokott lenni. Ez azonban mindenesetre csak egyes elszigetelt helyekre vagy területekre áll, a minő különösen Lombardia. Solenomya Semseyana nov. spec. VIII. tábla, 21—24. ábrák. Tudtommal Solenomya-1 eddigelé a triászból senki sem írt le, habár ezt a szerfölött hosszúéletű nemet a devontól egész a jelenkorig számos faj képviseli. Solenomya species? említtetik a Jahrb. d. g. R.-Anst. 1884, 472. lapján, a krainai Sagor vidékéről, a melynek mészköve valószínűleg a kagylómész-csoportba tartozik. A Solenomya Semseyana a veszprémi puha, világossárga márga bizonyos fekveteiben igen gyakori és többnyire szétnyílt teknőkkel fekszik a kőzetben, néha egészen födve a réteg-lapokat. A solenomyára jellegzö alakja és gyöngén jelzett sugaras bordázottsága vagy barázdáltsága van, a mely csak az igen hosszú, mellső záróperem közelében lesz világosabb. Minthogy a héjak kissé összenyomódottak, ezért gyakran finom, többé-kevésbbé sugarasan rendezkedett hasadásvonalak is láthatók rajta, mint a 23., 24. ábrákon. A búbok mögött a héj egy csekély részletét barázda választja el ; ez a barázda kétségkívül a solenomyidák sajátságosan helyezkedett pánt-támasztéka helyzetének felel meg. Előtte még a hátsó záróizom elmosódott mellső határvonala látszik némely darabon, így a 21. ábrán. Ez a faj kétségkívül a solenomyák közé tartozik. Az irodalomban bizonyára lehetnek ezzel a fajjal rokon formák, a mik azonban előttem a futólagos kutatás folyamán ismeretesekké váltak, azok a faji összehasonlításra semmiféle közelebbi okot nem szolgáltattak. Ezt a solenomyát, mint a genusznak legelső triasz-korú
