A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
12 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk . Myophoriopis intermedia nov. spec. VII. tábla, 1., 2. ábrák. Ez a forma a schlerni Myophoriopis (Astartopis) Richthofeni STUR és a sct.cassianr Myophoriopis Kittlii m. (Abhandl. XVIII, 144. old.) között áll. Némely példány (1. ábra) oly erősen, koncentrikusan bordázott, mint a schlerni alak, a legtöbbnél azonban ez a bordázottság gyengébb. A schlerni alaktól ezek a mélyebb és szélesebb lunulával különböznek, ellenben paizskájuk (areola) a búbok mögött különösen a szélességben igen redukált, ellentétben a M. Richthofeni igen széles paizskájával. A lunula tág kivájása az alsó mellső perem etősebb előreugrását föltételezi, a miként ez a M. Ri&hthofeni-n előfordul. Mindezekben a pontokban, miként a búb helyzetében is, a veszprémi forma a M. Kittlii-hez közeledik. Ennek a fajnak szélsőleges kifejlődését azonban nem éri el és e mögött marad úgy a lunula szélességében és kivájásában és az ettől függő mellső alsó-perem kiugrásának erős kifejlődésében, miként a paizska szélességének redukcziójában, a mi a M. Kittlii formán rendkívül keskeny lett, csaknem rés gyanánt tűnik fel. A M. intermedia tehát valódi közép-alak ezen két faj között, a melyek bizonyos tekintetben szélsőlegesen fejlődöttek, de a miket új fajunk szorosan összekapcsol. Ha tehát egyidőben kétség merülhetett fel, hogy a M. Kittlii ugyanahhoz a csoporthoz tartozik-e, mint a M. Richthofeni, ez a kérdés ma eldöntöttnek tekinthető. Sokkal távolabb áll a Myophoriopis (Astarte, Corbula aut.) Rosthorni, a raibli Corbula-rétegeknek ez az ismert alakja. Termőhelyei: a IV. profil g rétegeiből valók az ábrázolt példányok; a IV. profil b rétegei mellett levő kőfejtő és a IV. profil; a VII. profil g rétegei. Cardita Pichleri BITTN. VII. tábla, 6., 7. ábrák. Abhandl. d. geol. R.-A. XVIII. köt., 38. old., XXIV. tábla, 8—10. ábrák. Egy kicsiny Cardita példányait, a melyek Veszprémben igen gyakoriaknak látszanak, legnagyobbrészt bizton az alpesi Cardita-rétegek C. Pichleri fajával kell egyeztetnem, minthogy egyik-másik példányon kimutathattam a világosan határolt sima lunulát és areát, a miknek jelenléte ezt a fajt legközelebbi rokonaitól elválasztja. A teknő körvonala is, legalább a veszprémi darabok egy részén, így a 7. ábrabeli formán is, határozottan megegyezik az alpesi forma körvonalával. Kevésbbé egyezik ezzel a 6. ábrán látható veszprémi példány, a mely körvonalaiban inkább a Cardita Guembeli PICHL , némely darabjaira emlékeztet, azonban még szintén világosan fejlett lunulája van, a mi a Cardita Guembeli-n egészen hiányzik; ezért tehát még,,nyilván szorosan a Cardita Pichleri-\\ez csatlakozik. Azonban az is lehetséges, hogy ezek között a kicsiny veszprémi carditák között több faj van, a mit azonban csak gazdagabb és jobban megmaradt anyagon lehetne eldönteni. Termőhelyei: a IV. profilból való a VII. tábla 7. ábráján lerajzolt darab; IV. prof. a—£'rétegei; IV. prof. g rétegei; IV. profil melletti kőfejtő; I. prof. e rétegei, a honnan a VII. tábla 6. ábráján lerajzolt példány származik; VII. prof. g rétegei, a hol meglehetős gyakori; XII. profil c rétegei, az innen való példány biztosan meg nem határozható ; a II. profil b rétegeiben rosszul megtartott, specifice meghatározhatatlan darabok; Jeruzsálemhegy és a Craspedodon Hornigii márgája, az ú. n. «Conchodou»-márga.
