A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
19 Spiriferina Lipoldi BITTN II. tábla, 17—20 ábra. Spiriferina Lipoldi BITTN., Abhandl. d. geol. R .-Anst. XIV. 1890, p. 129, 139, tab. XXVIII, fig. 20, 21. Ezen érdekes és könnyen felismerhető' faj, a mely a karinthiai Cardita-rétegek (LIPOLD bleibergi rétegei) vezérkövületének tekinthető és a mely a Raibl és Dogna melletti valódi raibli rétegekből is ismeretes, a veszprémi márgákban is előjön és pedig oly ép külsejű és nagy példányokban, a minőket az Alpokban csak a Hochobirról ismerünk, a hol azokat dr. PENECKE K. A. (Grácz) gyűjtötte. A kétteknőjű és össze nem nyomott példányok a Hochobir-on ritkák; ellenben ugyanilyen példányok Veszprémben elég gyakoriak A karinthiai Sp. Lipoldi m. és az itt szóban forgó magyar Spiriferina között a faji azonosság a lehető legtökéletesebb ; még a megtartási állapot is ugyanaz. Úgy a kettős area jelenléte (a mennyiben a kis teknőnek is van egy bár alacsony, de azért jól kifejlődött areája), valamint az átnyúló fogtámasztók hiánya, továbbá a középbordázatnak sajátszerű és állandóan egyforma kifejlődése a veszprémi példányokon is megállapítható jellegek. A kis teknő középbordájának kettéoszlása annyiban mutat némi változást, a mennyiben a kettéoszlás néha a búbtól ugyancsak távol kezdődik, minek következtében viszont a nagy teknő középbordája is igen rövidnek tűnik fel Az ilyfajta bordázat, a mely a mi fajunkra oly nagyon jellemző, csak kevés más triaszkorú Spiriferina-nál látható, a többi között például azoknál, a melyek az ázsiai triaszban látszanak otthonosaknak (Spiriferina Moscai m. Balia-Maadenből és Spiriferina Griesbachi m. Himalayából. L. a Jarhrb. der geol. R.-A. 1898, p. 695, 697). A Spiriferina Lipoldi nagyságában szintén mutatkozik bizonyos ingadozás. Bár általában a legkisebb fajok közé tartozik, mégis vannak termőhelyei, a melyek még a rendesnél is kisebb példányokkal szolgálnak és a hol a látszólag kinőtt, gömbformára duzzadt alakok alig félakkorák, mint a rendes esetekben. A IV. profil b rétege és az ezen profil mellett nyitott kis kőfejtő szolgáltatta a legtöbb példányt, — és itt a fiatal, még igen lapos és csak 4 mm.-nyi hosszú példányok sem ritkák. Termetük néha szép legyező formájú, élesszegletű areával s ez esetben az areán van a legnagyobb szélességük is, a mit a kinőtt, duzzadtabb darabokról nem mondhatni. Ez utóbbiaknál az area sarkai általában kerekdedek, vagy letompultak és nem esnek össze a lakóház legnagyobb szélességével. Majdnem valamennyi ily fiatal példánynál megtaláljuk' a kis teknő középduzzanatának a megoszlását is, valamint az ennek megfelelő finom középbordát a nagy teknőn. Némely példányon a nagy teknő sinusa feltűnően mély, minek megfelelően a kis teknő középduzzanata az oldalrészek között tetemesen kiáll Egyes teknők, a melyeknél a nagy teknő középseptuma szabadon áll, valamint a kis teknő zárszerkezete kipreparálható, az imént említett lelőhelyeken szintén nem ritkák. Egyes kimállott darabokon néha a deltidium nyílásán túlérő finom léczek mutatkoznak és pedig mind a két oldalon. Az alpesi triász egyes pontjain, nevezetesen az alsó mészcsoportban (a tágabb és újabb értelemben vett kagylómészben) ezen jellegzetes alaknak az előfutárjai
