A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
6 Ba konyi triasz-lam el lib ránc hi a ták. Carnidia nov. gen. pannonica nov. spec. VII. tábla, 14. ábra. Dr. PENECKE K. A. gráczi magángyűjteményéből, egyéb anyag között három példány bivalvát kaptam, a melyek a fönnálló genusok egyikébe sem sorolhatók; az alak a Grafensteini-Alpok Cardita-rétegeiből származik és megtartása után ítélve, minthogy pyritté változott, LIPOLD délalpesi Cardita- vagy Bleybergi rétegeinek úgynevezett Lagerschiefer-eihez tartozik, tehát azon szinthez, a melyet az Eszak-Alpesekben STUR Reingrabeni palái képviselnek, Halobia rugósa és Carnites floridus tartalmú palák, a Lunzi rétegcsoport alján. Ez a karinthiai forma vastag, puffadt, majdnem gömbös, kicsiny bivalva, elől széles lunularis benyomattal, hátul egyenesen előrehúzott záró-peremmel, a minek irányában a héj boltozata meredeken leesik, úgy hogy hátsó szárnyféle keletkezik, a mely mind a két oldalon oly domborodott, hogy hátrafelé a héj tátong. Ezt a nevezetes formát már Carnidia nov. gen. Peneckei nov. spec, néven jeleztem, leírását pedig nemsokára fogom közölni az Abhandl. der k. k. geolog. Reichsanstalt XVJI1. kötetének folytatásában. Igen érdekes, hogy most Veszprémben ennek az új nemnek második, jól elválasztható faját találtam, eddigelé ugyan, csak egyetlen példányban. Ez is, épp úgy, mint a karinthiai faj mind a három darabja, kétteknős példány, a miből ennek a formának szilárd zár-összeköttetésére következtethetek. A veszprémi fajnak, a melyet Carnidia pannonica néven vezetek be az irodalomba, kicsiny, sima myophoriához hasonló külső formája van, kissé egyenlőtlen teknőjű és pedig a bal teknője nagyobb valamivel. Korántsem olyan vastag, mint a majdnem gömbös C. Peneckei, azonban még mindig tetemesen domború, a búbok majdnem érintkeznek, előttük lunulaszerű, azonban semmiképen sem élesen határolt bemélyedés fekszik, mögöttük egyenes vonalban húzódik a duzzadt záros-perem, és az ehhez csatlakozó szárnyszerű héjrészietet a héj boltozatától meredek esés választja el. Ez az esés túlterjed, vagy csak kissé kivájtnak tűnik föl. A hátsó héjrészlet mindkét szárnya a varrattól világosan kifelé előredomborodott s úgy alakult, hogy ezáltal hátrafelé nyitott, tátongó csőszerű képződmény keletkezik; az igaz, hogy ez ezen a példányon csak akkor tűnik fel világosan, ha előzőleg az említett karinthiai formát vizsgálta az ember. A héj felülete egészen sima. A Carnidia Peneckei-vcA szemben a különbség az első tekintetre feltűnik, s habár ez a különbség csupán az alpesi forma vastag, gömbös alakjában gyökerezik, ez mégis oly lényeges, hogy a két forma szétválasztására jogosít. Kérdezhetnők most már, hogy a Carnidia nov. gen. néven leírt két új fajt hova sorozzuk be. A szakirodalomban egyetlenegy fajt találtam, a melynek bizonyos hasonlósága, sőt talán rokonsága van formáinkhoz és ez a Cardium caudatum GOLDF. a sváb-hechingeni Liasz középső deltájából, QUENSTEDT Jurája 23. táblája 11. ábráján, OPPEL Württemb. Jahresh. X., 124. old., 4. tábla, 33. ábrájában is lerajzolva, a melyet D'ORBIGNY a Prodr. 1., 235. lapján a cypricardiákhoz soroz be. OPPEL fölemlíti, hogy ennek a fajnak hátul összenyomott szárnyszerű nyúlványa van, QUENSTEDT azt találja, hogy ez a hátulsó nyúlvány valamennyire az «Übergangsgebirge» conocardiumaira emlékeztet. Arra azonban nincs adat, hogy ez a hátsó nyúlvány a liasz-fajon tátongana, a mi határozottan előfordul formánkon és
