A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
7 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. a Conocardium-hoT. való hasonlóságát méginkább megerősíti. A hátulsó szárny alakjában és kiképződésében ezek a kicsiny formák némileg a nagy felsőjurabeli cardiumok Pterocardia BAYAN típusára emlékeztetnek, azonban ezek a formák sem tátonganak. Az igaz, hogy ez a különbség részben az által egyenlítődik ki, hogy éppen a cai'diaceák családjában számos tátongó faj van. Az idősebb, nevezetesen a rhaeti cardiumok között az irodalomban semmiféle hasonló formát nem találtam. Mindenesetre az látszik legvalószínűbbnek, hogy a Carnidia a cardiidák családjába tartozik. Termőhelye: Veszprém, VII. profil g rétegei. A VII. táblán 14. ábra alatt lerajzolt példány unikum. Gonodon Mellingii HAUER. VII. tábla, 8—11. ábrák. Ez az igen elterjedt raibli-faj Veszprémből számos példányban van előttem, a melyek nagyságban a raibli példányokkal vetekednek; a nagy példányok azonban mind rosszul maradtak meg, úgy hogy a rajzoláshoz néhány kisebb példányt választottam ki. Ezek közül a 8. ábrabeli példány jó kőmag, a mely mind a két izombenyomatot és az összekötő köpenyvonalat, e fölött azonban a könnyed radialis ránczolást mutatja. A 9. ábrabeli bal teknőből a 10. ábra a zárt mutatja nagyítva, mint all. ábrabeli jobb teknő zárának ellenes darabját. Az utóbbin megjegyzendő, hogy a patkószerűen elhelyezett zárófogak fölött igen mély az árnyék, úgy hogy ezt a zár árkának nézhetnők, a mi azonban ezen a helyen nem fordul elő. A bal teknő egyetlen foga részére való árok a jobb héj ezen patkófogának alsó szögletében fekszik. Ennek a fajnak eredeti, HAUER-féle rajzai a zár fogazottságát igen hiányosan mutatják és összehasonlítás czéljára nem alkalmasak. Jobban van ábrázolva WÖHRMANN északalpesi példányának a zára. WÖHRMANN leírását azonban épúgy, mint nálam a cassiáni Gonodon astarüformis leírását is akkép kell helyesbíteni, hogy ezeknek a fajoknak nincsenek oldali fogaik ; ezek az állítólagos léczszerű oldali fogak tk. szalagtámasztékok, a melyek megnyúlnak, a ligamentum nagyobb hosszúságának megfelelőleg, a mi HAUER 2. ábrabeli eredetijén, a héj 41 mm. összhosszusága mellett, közel 15 mm. hosszú. HAUER ezen ábráján a pánt még jelentékenyen rövidebbre van rajzolva. COSSMANN M. a Gonodon SCHAFH. alá új alnemet sorozott, a Schafhaeutlia alnemet, a mi azonban szerintem szükségtelen elnevezés, mert még DUNKER Goniodus elnevezése is alig volt valaha használatban s fölelevenítése esetén ez is eléggé megkülönbözteti a gonodontól, hogy e mellett is fönnállhasson. Tényleg FISCHER «Man. d. Conchyliologie 1887.» művébe mindkét nevet fölvette. Termőhelyei: Veszprém, Szalay domb, a VII. tábla 8. ábrája mutatja az innen való példányt; Jeruzsálemhegy, az innenvaló két darab a 9., 10., 11. ábrákon; a Conchodonos-, helyesebben a Craspedodon Hornigii márgájából kicsiny, jobb teknőzárral: Vámos, többnyire sárga héjú nagy példányok, épen olyan megtartásban, akárcsak az alsó-ausztriai Opponitzi mészkő gonodonjai; a IV. profil, közelebbi megjelölés nélkül, bekérgezett egyesteknők, valamint a IV. profil b rétegei; a IV. profil g rétegei, nagy és kis példányokkal, a melyek többnyire ellapítottak; kőfejtő a IV. profil mellett; a VI. profil g rétegei, összenyomott kőmagvak; a XI. profil g rétegei, kis példányokkal; a Sándorhegy Balaton-Füreden, rossz állapotban levő kőmagvak, ezért bizonytalan a faji meghatározásuk; végül a Sintér-domb dolomitja.
