A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
126 tfj kagylók es brachiopodák a bakonyi triászból. van korlátozva, hogy ezeknek — pedig nem éppen nehéz — meghatározását 1 mindig a speczialistára szokták hárítani. Az alpesi kagylómészből (illetőleg az anisusi emeletből) ismeretes kevés korál közvetlen előhírnöke a cassiáni típusoknak; és az utóbbi gazdag 2 középsőtriaszbeli korálfauna, a mely a veszprémi márgákból származik, hasonlókép a legközelebbi rokonságot mutatja a seelandalpi, azaz a felső cassiáni zóna alakjaival. A mellett ez a veszprémi korálfauna a tori, azaz a felső raibli rétegekkel azonosítandó zónából származik. A felsőtriasz ellenben fejlődésében egészen sajátszerű koráitípusokat mutat, azaz a spóngiomorphidae családját, a gigantostylis, coccophyllum, stylophyllum nemeket és végül a cassiáni alakok kihalásában rendkívül nevezetes vonásokat. Ehhez járul a gömbös heterastridiák bevándorlása Indiából az európai tengerekbe, a mik geográfiái változásokra utalnak. EREDMÉNYEK. A szóbanforgó tanulmányok sztratigrafiailag tekintetbe jövő eredeményei röviden következők: 1. A Bakony «lemezes mesze» (Wellenkalk) 3 Myophoria costata ZENK. sp., valamint Gervilleia modiola 11 sp fajokat tartalmaz, s mint legfelső határzónát 4 a tarka homokkőhöz sorozzuk-; a Sóly melletti Fenyveserdő legmélyebb «kagylómész dolomitja» a Spiriferina (Mentzelia) Mentzeli-t tartalmazza és így a középső triász legmélyebb tagja 2. A cassiani kagylófauna törzsalakjai az alsó bakonyi kagylómész csekély nagyságuk által jellegzett állatvilágában találhatók-. A Cassianella, nncida, ctenodonta (= palaeoncilo auct.), leda, opis, megalodus többnyire új fajai mind a cassiáni pygmaeusok közvetlen törzsatyjai. Az oczeanikus-alpesi középtriasz egységes fauna jellege a 3 legfontosabb csoport: ammoneák, kagylók és korálok figyelembe vételén alapszik. 1 A korátok a nagyobb szakaszok geologiai kormeghatározására épp oly fontosak és ellem z ők, mint az ammoniták. Zónataglalásokra a korálok csekélyebb érzékenységük miatt kevésbbé használhatók, azonban az emeletek megkülönböztetésére sokkal használhatóbbak, mint a brachiopodák, a melyek különösen a palaeozoikumban különböző hosszúéletű csoportokat foglalnak magukban. Ilyen jellemző nem például a devonbeli Cladochonus, a melynek főelterjedése a felső devonban és a legalsó karbonban keresendő, s a mely ritka a viséi mészben és sohasem találták még a felső karhonban. A Ctadochojius előfordulása már egyedül is helycsbíthelné pl. az észak-stcierországi Vcitschvölgy alsókarbonbeli paláinak korát, a melyet DÍENER KAROLY még mindig kétségesnek tart. Ehhez jönnek még a : Productus scabricutus, Dalmanella resupinata és Spiriferina octoplicata. 2 A keleti Alpesckből csak egyes raibli fajok ismeretesek, a mik a föntebbi adatoknak nem mondanak ellent. 3 Az alpesi triaszban három különböző lemezes mész van: a) a föntebbi, bakonyi alsótriaszbeli lemezes mész, b) Északtirol és Bajorország (GÜMBEL) lemezes mesze, a fődolomit és rhaetiai emelet határzónáján, c) SUESS EDE a lemezes mész nevet azonos értelműnek használja a dachsteini mészszel (= juvavi -(- rhaetiai). 4 A határozatlan kis gastropodabeleket tartalmazó tarka mészpadoknak az Alpesekben is megfigyelt előfordulása Vörösberényben és a Fájsz melletti Gellértdombon is ismétlődik.
