A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 127 3. A Craspedodon Hornigi BITTN. a Physocardia WÖHRM. em. FRECH nemhez tartozik és a felsőtriaszbeli dicerocardium előhírnöke. A dicerocardium, azonos zárószerkezete mellett, a physocardia-n becsavarodott búb egyenesvonalú meghosszabodása által különbözik ettől. 4. A physocardia gyakorisága a fődolomit közvetlen feküjében geologiailag is összhangzásban van a dicerocardium-nak a fődolomitban, illetőleg dachsteini mészben való föllépésével. 5. Geográfiáikig is fontos, az eddigelé csak a mysiai felsőtriaszból ismeretes mysidiá-nak a Veszprém melletti raibli rétegekben és az alpesi rhaetiai emeletben való előfordulása. A magyar triász ezáltal és egyéb alakok által is (mint a Spir. goniocolpos, hasonlóan a Spir. Manzavinii) közelebbi viszonyba lép a kisázsiai triaszszal. 6. Míg a zónabeli osztályozás a bakonyi triász mélyebb és középső horizontjaiban finomabb, mint az Alpesekben, a HOERNES RUDOLF határozta megalodonták- nak a fődolomitban való föllépése csak fővonásokban felel meg a Délalpesek számosabb horizontjának'. 7. A Bakony «dachsteini mesze» talán az alpesi rhaetiai emeletnek acquivalense, mint ezt a fődolomitban a lycodus (= conchodus) és dicerocardium föllépése mutatja; a dicerocardium az Alpesekben a felső fődolomit legfontosabb vezérkövülete és szórványosan a mélyebb zónákban kezdődik. A középső és a felsőtriaszbeli megalodonták két elválasztott főtörzsből állanak, a melyek közül a M. Damesi (és a középtriaszbeli M. compressus) bizonyosan, a M. triqueter, Guembeli és Hoernesi (Neomegalodus) törzsei pedig lehetséges, hogy a devonbeli elődökig megy vissza. A júrabeli megalodontidák (pachyerisma, protodiceras és valószínűleg a diceras) a M. Damesi devonban gyökerező csoportjából indulnak ki. A fődolomitnak — csalc a déli Alpesekben megkülönböztethető — mélyebb három zónáját középnagyságú megalodonták (Neomegalodus triqueter mut., Laczkoi, Lóczyi, Hoernesi n. sp. stb.) jellemzik. Nagyobb fajok (Megalodus Damesi) ritkák cs mindig normálisra nőttek. A megalodon és dicerocardium egyoldalúlag (akmatikusan) elkülönült óriási alakjai — épp úgy, mint a lycodus föllépése —- mindenütt a felső dachsteini dolomitot (több zónája az Alpesekben) jellemzik. A rhaetiai emeletet a Lycodus cor virágzása és a megalodus-fajok eltűnése jellemzi; a dicerocardiumok [Dicerocardium Cmionii és más fajok) ritkábbakká válnak. 8. A kagylózónák száma a fődolomitban és a cephalopoda-zónák száma a norikummal» egykorú hallstatti mészben csaknem egyforma. Az 5—7. zóna ezen nagy száma nagyon is túlmegy más triaszbeli emeletek középmértékén és a «norikumi (= juvaviai) emelet» további szétosztását követeli.