A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
Bakonyi triász-In achiopodák. 13 A valódi sct.-cassiani Aulacothyris subangusta MÜNST. spec, búbvége szintén ilyen feltűnően lenyomott; de még egy másik megkülönböztető jellemvonása is van, az t. i., hogy a fogtámasztók a búbvégben konvergálnak s annak külsején összeérve, középseptumot alkotnak (Abhandl. XIV, p 63). Ez a Camerothyris m. csoportjának tipusa (1 c. p. 318) Ezen sct.-cassiani formák között azonban előfordulnak egyes darabok, a melyek (1 c p. 63) a búbvégben elválasztott fogtámasztókkal bírnak s ezért én e darabokat ideiglenesen Aulacothyris subangusta var. sejuncta neve alatt különböztettem meg, avagy esetleg az Aulacothyris angusta SCHLOTH. sp. var. Cassiana m névnek használatba vételét ajánlottam, a mennyiben a kagylómészalakhoz tényleg szorosabban csatlakoznak. Azonban ezek a sct.-cassiani típusok is eltérni látszanak a mi alakunktól és pedig a kis teknő búbjára erősen ráhajló, finoman kinyúló és szembeötlő élekkel ellátott nagy teknői búbvéggel. A sct.-cassiani Camerothyris-ivpus a felső triaszban a halIstatti meszek és a délalpesi lerakodások több fajában tovább fennmaradt; ez utóbbiak e miatt tehát a mi alakunkkal való összehasonlításból, a köztük részben fennálló külső hasonlatosságok daczára is, már eleve kizárhatók. De még mindig fennmarad számos faj, a melyek az összehasonlítás keretébe szükségképen bevonandók. Az oberseelandi Aulacothyris duális (sejuncta) a kis teknőnek jóval csekélyebb fokú lenyomódása révén csak távoli rokona fajunknak. Ugyanez áll a salzburgi Dachstein-mészből származó Aidacothyris (?) patricia m -re. A Raxról származó Aulacothyris canaliculata m. (Nachtr. I, tab. III, fig. 32) kis teknője egész hosszában erősen, szinte csatornaszerűleg mélyített. Az Aulacothyris Rüdti m. (1. c. tab. III, fig. 30) erősen elálló és kihegyezett nagy teknői búbbal bír, továbbá a septuma rövidebb és sok tekintetben bizonyos keskeny, a Rax-alp-ról ismert alakokhoz közeledik, így első sorban az Aulacothyris compressa m. alakjához, a mely utóbbi a maga részéről ismét az Aulacothyris Zugmayeri m. nagyon is eltérő formájához vezet át. Az Aulacothyris Telieri m. (1. c. tab. III, fig 31) pedig a maga nagy teknői búbalkatával a fentemlített sct.-cassiani Aulacothyris subangusta var. sejuncta m -hoz csatlakozik. Valóban közel áll a délalpesi Aidacothyris rupicola in. (1. c. tab. III, fig. 33—35), csakhogy általánosságban kisebb és keskenyebb marad, azután a septuma is rövidebb, a mennyiben az csak a kis teknő félhosszáig ér le. Itt azonban a különbségek már igen finomak. Még egy fajról kell megemlékeznem, a mely a mi alakunkhoz szintén nagyon közel áll. Ez egy magyar' faj : a gömörmegyei üernőről származó Aidacothyris conspicua m. (Abh XIV, p 279, tab. XXVI, fig. 4—6), de ennek a septuma leér majdnem egészen a homlokperemig. Hogy a kelet-indiai Aulacothyris Lilangensis m. (Rhynchonella retrocita SUESS, var. angusta SrouczKA-nál), a mely ismét a dernői fajt nagyon megközelíti, e tekintetben hogyan viselkedik : azt az eddig ismert egyetlen példányból megállapítani nem sikerült. Maga a név, Aulac. Lilangensis, e szerint alig jelez határozott fajt, hanem inkább csak arra való, hogy ezen előjövetelt nyilvántartsa. Végre még egy alakról kell szólnom, a melyet dr. WÖHRMANN S. báró Terebratula (Waldheimiai Zirlensis neve alatt ír le (Jahrbuch d. geol. R-Anst. 1893, p. 649, tab. XIII, fig. 3) és a mely Tirolból, a Zirl melletti Erlsattel carditarétegeiből (tóri rét., opponitzi mész) származik. Bárha a leírásban sem az illető alak kis teknőjének septumáról, sem a fogtámasztókról ismertetést nem találunk, nem tekinthetjük kizártnak annak lehetőségét, hogy e faj az Aulacothyris-hez tartozik és a m
