A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 47 feltűnő. Mindenesetre a mutáczió pontos megállapítását és elhatárolását kedvezőbb leletek előfordulásáig fönn kell tartani . A LEPSIUS által a fődolomitból leírt M. picta LEPSIUS 1 összehasonlítása magától nyomul az előtérbe. De ez a nyugati Déltirolban gyakori alak (BITTNER adata szerint) tetemesen szélesebb, laposabban domborodott és sokkal számosabb bordája van, 11 —12, a M. cf. inaeqziicostata 7 — 8 bordájával szemben. Tehát ebből az következik, hogy a felső triász kevéssé ismert faunájában a radiális csíkoltságú myophoriák-ndk nagy változatossága figyelhető meg. Négy «jó» fajt bizonyosan megkülönböztethetünk. TRIGONODUS. Trigonodus (?) postrablensis nov. sp. Héja erősen megnyúlt, kicsiny, fődomborodása a felső élhez közeledik; a mellső izombenyomatot határoló léczek a kőbélen világosan előtűnnek. Termőhelye: Jutas-Aranyosvölgyében, a vasúti állomás és Veszprém város között, alsó fődolomit. Breslaui geologiai múzeumban. Csak az a körülmény, hogy a részben WÖHRMANN F. által később publikált 2 Trigonodus rab lens is GREDLER példányokat a vörös schlernplatói rétegekből magam gyűjtöttem és praeparáltam, tette lehetségessé a szegényes magyar példányok meghatározását. Jellemzetesebben ezek csak a Tr. rablensis (id. h. 3. ábra) fiatal példányaihoz hasonlítanak, míg az öregebb példányok körvonala a Tr. postrablensis-étö\ erősebben eltér. De a Tr. rablensis fiatal példányai is különböznek hátsó oldaluk csekélyebb hosszaságával. PLEUROMYA. Pleuromya (?) Loeschmanni. A közeli rokon Pleuromya ambigua leírásánál BITTNER (Bakonyi triasz-lamellibranchiaták, 5. oldal) rámutat arra, hogy hasonló alakok az alpesi felső triaszban is előfordulnak. LACZKÓ DEZSŐ tanár úr újabb gyűjtései révén, a fődolomitból két példány származik, a melyek a raibli alak közvetlen ivadékául tekinthetők. Körvonala egészben igen hasonló. Csupán mellső oldala sokkal rövidebb és meredekebben lecsapott, mint a Pl. ambigua és növedékvonalai világosabban ki vannak fejlődve. Továbbá a Pl. ambigua oldali felülete domborúan kiöblösödött, a Pl. Loeschmanni-é homorúan behúzódott. Az alak különbségét azzal tettem érthetőbbé, hogy a Pl. ambigua (kissé nagyobb) körvonalát a Pl. Loeschmanni köré rajzoltam. 1 Westl. Südtirol, 1. tábla, 10. ábra. 2 Zeitschr. d. Deutschen Geol. Ges. 1892, 7. tábla, 1., 5. ábra; a 11. és 12. ábrák eredeti példányait (Trigonodus costatus WÖHRM.) is én gyűjtöttem, praeparáltam és nemileg is én határoztam meg. Úgy látszik, hogy eredeti czéduláim elhányódtak, a mi annál könnyebben megtörténhetett, mert az anyagot kerülő utakon (Halle—München) küldöttem. 75. ábra. Trigonodus postrablensis FRECH n. sp. 3:1. Kőbél a veszprémi alsó fődolomitból.
