A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
48 Az új faj rokonságához tartozik a német kagylómész némely «myacitese» is. Mint különösen hasonló csak a weimari kagylómészből való Pleuromya rectangularis SEEB. említendő (SEEBACH : Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. 1862, 2. tábla, 4. ábra). 76. ábra. Pleuromya Loeschmanni FRECH. 1:1. A Pl cur. amhigua BITTN. (raibli rétegekből) pontozott körvonalával. Esztergárvölgy fődolomitjából. 77. ábra. Pleuroinya Loeschmanni FRECH. 1:1. Rátót, fődolomitból. Termőhelye: Rátót fődolomitja (a nagyobb, laposabb darab) és az Esztergárvölgy (innen való a kisebb, sokkal domborúbb példány). Budapesti m. k. Földtani Intézetben. Ezt a fajt LOESCHMANN dr. breslaui egyetemi magántanár úr tiszteletére nevezem, a ki a bakonyi ammoniták és kagylók kitűnő rajzait készítette. DICEROCARDIUM. Dicerocardium etipalliatum nov. sp. Ez az új faj az évekkel ezelőtt leírt Dicerocardiuni Jani STOPP. 1 alakjához közel áll, azonban a következőkben tér el ettől: 1. a búb csekélyebb fordulatában ; 2. a külső oldal erősebb boltozatában, valamint a mellső oldal jóval laposabb voltával és csekélyebb kivájásával; 3. az edénylécz erősebb kifejlődésével, a mely a búb fölé megszakíttatlanul folytatódva, a mellső és az oldalfelületet, valamint az oldali és hátsó felületet választja el; 4. továbbá a kőbél felső háti oldalán előforduló mélyebb, egyenesvonalú benyomattal. 78. ábra. Dicerocardium eupalliatum n. sp. 2:3. Alsó dachsteini mészből, a Dicerocardium eupalliatum zónájából. EVderale, Cortina d'Ampezzo mellett. Müncheni múzeumban. 1 STOPPANI: Paléontologie Lombarde III., 41 — 50. tábláin, különösen a 42., 47., 48. táblákon.
